A bolgárok kiállása mentette meg a bolgár zsidókat a holokauszttól

A megközelítőleg ötvenezer bulgáriai zsidó ember megmentésében létfontosságú szerepet játszott a bolgár ortodox egyház, a bolgár parlament képviselői és az ország politikai vezetői, a legfontosabb azonban mégis a bolgár társadalom kiállása volt. Bulgáriára a tengelyhatalmak szövetségeseként rendkívül nagy nyomás nehezedett, hogy deportálja a zsidó közösséget, mégis megmaradt az egyetlen olyan szövetségesnek, amely nem küldte saját állampolgárait haláltáborokba.

A Napkút Kiadó gondozásában megjelent könyv (Doncsev Toso: A hétköznapi erényekről) bemutatóján a bolgár nagykövet, Biszerka Beniseva elmondta, hogy ami 1943 márciusában történt, az leírható úgy is, mint a teljes bolgár társadalom kiállása az embertelenség ellen és zsidó szomszédaik, iskolatársaik, barátaik mellett. A szemtanúk a mai napig élesen emlékeznek arra az 1943. márciusi estére, amikor a bolgár zsidókat utasították, hogy összecsomagolva várják a rendőröket, akik majd elvezetik őket. A deportálásról szóló parancsokat az utolsó pillanatban azonban törölték, és a szerelvények üresen gördültek ki a vasútállomásról. A nagykövet hozzátette: szomorú tény, hogy Bulgária nem volt abban a helyzetben, hogy megakadályozhatta volna a bolgár állampolgársággal nem rendelkező, Macedóniában és az égei-tengeri Trákia területén élő csaknem 12 ezer zsidó deportálását. “Tragikus sorsuk felejthetetlen tanulság számunkra” – fogalmazott.

Klein András, Magyarország szófiai nagykövete a bolgár pravoszláv egyház szerepét méltatta a bolgár zsidóság megmenekülésében. Ez az egyház nem tett mást, mint hogy egy nagyon nehéz időszakban “intézményesen, nyíltan és határozottan” kiállt a keresztény értékek mellett, és ezzel meg tudott menteni egy egész közösséget – hangoztatta. Kovács István költő, történész, az MMA tagja úgy fogalmazott: a bolgár zsidóság megmentése “felmérhetetlenül bátor, kivételes erkölcsi tett volt”. Ugyanakkor keveset beszéltek róla, mivel a nyugati világnak lelkiismeret-furdalása volt, és ha elismerték volna egy nemzet érdemeit, azt is be kellett volna ismerniük, hogy ki mit nem tett meg. 1942 végétől ugyanis az egész nyugati világ pontosan tudta, mi vár az európai zsidóságra, de általában az volt a reakciója, hogy a legfontosabb feladat legyőzni Japánt és Németországot, és ez majd segít a zsidóságon is. Csakhogy mire legyőzték a németeket, az európai zsidóság javarészét már kiirtották.

A teljes cikk itt olvasható.