A háromszázezer ember utolsó nyughelyéül szolgáló óriási temető az Új köztemető 1886-os létesítése után hét évvel, annak szomszédságában nyitotta meg kapuit. Bejáratánál 1891-ben épült fel az óriási, mór stílusú fehér ravatalozó, mely Freund Vilmos terveit dícséri.

A XX. század első éveiben Váci úti temetőből áthozott nagyszámú exhumált elhelyezésével egy időben nyitott meg a neves rabbiknak és fontos egyházi személyeknek fenntartott parcella, akiknek sírjain az év minden napján halmokban állnak az imádságok és az emlékezés kövei.

Itt nyugszik a száz évesen elhunyt Oppenheimer Simon Ben Dávid, a rabbitanács egykori nagy vezetője, de az első magyar nyelvű szertartást megvalósító Kohn Sámuel főrabbi is – valamint a századforduló, valamint a XX. század zsidó elitje – jó részük a temető falai mellett húzódó kriptasor változó állapotú épületeiben, de a parcellák közt bolyongva is gyakran róhatjuk le tiszteletünket olyan nagyságok előtt, mint Erdős Pál, Kabos László, Lajta Béla, Léda (Brüll Adél), Scheiber Hugó és Szép Ernő.

A kripták és sírok közt haladva sokszor neves építészek, illetve szobrászok munkáival találkozhatunk. A Brüll családi kripta – Gerster Kálmán antik szentélyt formázó műve, bejáratánál Stróbl Alajos oroszlánjaival.