Ha egy nő lehet ügyvéd, igazságügy miniszter vagy miniszterelnök, akkor lehet rabbi is, és ha ezt nem engedik meg, akkor pont ez az, ami szégyent hoz a háláchára. Ugyanis ezzel megsértik a közösség egy részét, vagyis nem érvényesül az egész közösség tiszteletben tartásának elve, mondja Meesh Hammer-Kossoy ortodox női rabbi, a Pardes Zsidó Tudományok Intézetének oktatója, akivel az Izraeli Kulturális Intézetben beszélgettünk.
Miért döntött úgy, hogy rabbi lesz?
Magának a rabbi címnek számomra nincs nagy jelentősége, másoknak inkább fontos, hogy egy rabbitól kapnak választ a kérdéseikre. Nagyon meglepett például, amikor megkaptam a rabbi címet, többen is mondták, hogy most már lehetek a rabbijuk, pedig már évek óta hozzám fordultak a vallással és a háláchával kapcsolatos kérdéseikkel. Én már több mint húsz éve tanulok és tanítok, de van olyan rabbi, aki csak néhány évet tanult és kevesebb tudással rendelkezik. Eddig meg voltam győződve arról, hogy a tudás a legfontosabb, és csak az számít, de mint kiderült, másoknak maga a cím fontosabb. Így aztán hiába gondoltam az ellenkezőjét, igenis szükségem volt rá, hogy rabbi legyek.
Miért van szükség női rabbikra az ortodox közösségekben?
Vannak olyan kérdések, amelyeket jobb egy nőtől megkérdezni, és könnyebb egy nővel megbeszélni. És nem csak arról van szó, hogy a nők nőktől kérdeznek szívesebben, hozzám például sok férfi is érkezik olyan, az életüket mélyen érintő kérdésekkel, mint hogy hogyan legyek jobb apa, vagy hogyan legyek jobb férj. Mindenkinek meg kell találnia a neki megfelelő embert, akivel megoszthatja az ehhez hasonló gondjait, és akivel megérti magát, akivel ugyanahhoz a kulturális közeghez tartozik. Sok olyan nő és férfi van, akik ezeket a kérdéseket velem tudják megvitatni a legjobban. Nem könnyű ugyanis megtalálni a megfelelő rabbit, és úgy gondolom, én egy plusz opció vagyok azok számára, akik a zsidó értékek szerint akarnak élni.
Női rabbiként találkozott komoly ellenállással?
Annak ellenére, hogy ortodox rabbi vagyok, nem az egész ortodox közösség ismeri ezt el, de komolyabb ellenállásban nem volt még részem. Legfeljebb nem vesznek rólam tudomást, csakúgy, mint az izraeli főrabbik, akik sokak számára nem jelentenek semmit, és egyszerűen nem foglalkoznak velük.
Amikor egy ortodox női rabbi a hírekbe kerül, mindig megkapja az első jelzőt. Mennyire számítanak újdonságnak a rabbinők az ortodox közösségekben?
Egyrészt ez nagyon új dolog, hiszen nem sok nő van, aki a rabbi címet használhatja, másrészt több olyan nő van, aki egy rabbival egyenértékű végzettséggel és tudással rendelkezik, csak nem rabbinak, hanem rabbának vagy máhárátnak nevezik őket. Én például több mint húszévnyi tanulás után kaptam meg a címet, annak ellenére, hogy a rabbisághoz szükséges tanulmányaim ennek csak egy kis részét tették ki. Az viszont egy hosszú, több évtizedes folyamat eredménye, hogy a nők Tórát kezdtek tanítani. Amikor ’90-es évek elején tanultam még az összes tanárom férfi volt. Ez mostanra már nagyon megváltozott, a lányom iskolájában – amely kimondottan egy lányiskola – például csak nők tanítanak Tórát, mivel megértették, hogy a lányoknak személyes példát kell mutatni. Az iskola rabbija pedig egy olyan nő, akinek ugyan nincs meg a végzettsége, de megvan hozzá a tudása, és ezért mindenki rabbinak hívja. De a fiam iskolájában egy tanár sem rendelkezik rabbi címmel, mégis mindenkit rabbinak hívnak, hiszen ha valakinek szakálla van, akkor biztos csak rabbi lehet.
Itt Magyarországon sokak számára nem világos, hogy lehet egy nő ortodox rabbi, amikor istentiszteleteket csak férfiak vezethetnek, ráadásul még a minjánba, az imához kötelezően előírt tíz férfi közé sem számíthat bele.
Én nem vezetek istentiszteleteket, de ehhez egyébként nem is kell rabbinak lenni. Izraelben ugyanis bármelyik férfi megteheti ezt, ezért tehát az sem probléma, hogy nem lehetek a minján része.
Az, hogy rabbi vagyok, annyit jelent, hogy olyan szinten ismerem a halachát, hogy döntéseket tudok hozni. Az emberek megkeresnek a kérdéseikkel, és én a háláchá szerint tudok válaszolni rájuk. Ezen kívül már húsz éve tanítok Talmudot, és ugyanezzel foglalkoztam a rabbi cím elnyerése előtt is. A nők is lehetnek szellemi vezetők, egy ember tudása ugyanis független attól, hogy férfi vagy nő az illető.
Ezen kívül tarthatok esküvőket és temetéseket, de ezeket az eseményeket tulajdonképpen bárki megtarthatja, ezekhez sincs szükség rabbi címre. Egy rabbi nem olyan, mint egy pap.
A budapesti Rabbiképzőben mégsem tanulhatnak nők rabbinak. Az intézmény vezetősége ezt a háláchá vonatkozó törvényeivel magyarázzák. Ezek szerint ezeket a törvényeket másféleképpen is lehet értelmezni?
A Talmud alapján bárki olvashat Tórát, nők és gyerekek is. A szokás szerint azonban Tórát csak a férfiak olvasnak, méghozzá a közösség tiszteletben tartása miatt. A közösség tiszteletben tartása viszont egy igen szubjektív dolog. Az még érthető, hogy az időszámításunk szerinti 200-as években megszégyenítő volt, ha egy nő tudott olvasni, egy férfi meg nem, de nem hinném, hogy ma már ezt bárki is így gondolná. Azzal, hogy egy kicsit jobban ismerem a háláchát, mint egy férfi, még senkit sem fogok megszégyeníteni.
Ha egy nő lehet ügyvéd, igazságügy miniszter vagy miniszterelnök, akkor lehet rabbi is, és ha ezt nem engedik meg, akkor pont ez az, ami szégyent hoz a háláchára. Ugyanis, ha a nőknek nem engedik meg, hogy rabbik lehessenek, azzal megsértik a közösség egy részét, vagyis nem érvényesül az egész közösség tiszteletben tartásának elve. Az pedig mindenki számára világos, hogy a nők is a közösség részei. Ez nem a hagyomány vagy a háláchá felrúgása, egyszerűen csak a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenség csökkentése. Nem lehet, hogy a nemek közötti szakadék ilyen mély maradjon, akkor ugyanis a zsidóság elveszíti a relevanciáját. Amikor i. sz. 70-ben elpusztult a jeruzsálemi szentély, akkor megértették, hogy változásra van szükség, és egy újfajta valósághoz kell igazodniuk.
Azért érkezett Magyarországra, hogy a Pardes Intézetet népszerűsítse. Esetleg önöknél van lehetőség arra, hogy egy nő rabbinak tanulhasson?
Nálunk csak az alapokat lehet megtanulni különféle három-négyéves képzési program keretein belül. Négy év tanulás nem is elég arra, hogy valaki megkaphassa a rabbi címet, bár sokan vannak olyanok, nők és férfiak egyaránt, akik nálunk tanultak, majd más intézetben folytatták a rabbisághoz szükséges tudás elsajátítását. A Pardes Intézetben lehetőség van tanári diploma megszerzésére, de másoddiplomához is lehet kiegészítő tanulmányokat folytatni. Nálunk nők, férfiak, vallásosok, világiak, ortodoxok, reformok és konzervatívok egyaránt tanulnak, az egyik legfőbb célunk ugyanis, hogy összehozzuk a zsidóság legkülönfélébb képviselőit.
