„Nekem saját istenem van”

Popsztárhoz is méltó rajongótábora van a Facebook oldalán, ahol a paradicsom fiatalító hatásától kezdve az éppen aktuális kerti teendőkig változatos témák, tippek olvashatók. A 96 éves Bálint gazda cikkeket, könyveket ír, folyamatosan járja az országot, és örülne, ha a mezőgazdaságban és az élet egyéb területein is az európai értékek, minták lennének Magyarországon az irányadók.

Mit szól ahhoz, hogy Facebook-oldalának több mint 217 ezer lájkolója van?

Nagyon örülök. András unokám kezeli, az anyagokat én keresem hozzá.

A paradicsom fiatalító hatásától kezdve az éppen aktuális kerti teendőkig változatos témák, tippek olvashatók az oldalán. Hol találja őket?

Elég sok szakirodalmat olvasok, külföldi folyóiratokat is, de a világhálón is keresgélek. Európai emberként szeretek élni.

Könnyen megy?

Nem kevésbé nehéz, mint József Attila idejében volt. Szép életcél a humanizmus és a demokrácia. Ezek fontosak számomra és az is, hogy megismerjem más népek kultúráját, s tiszteletben tartsam mások véleményét, akkor is, ha nem egyeznek az enyémmel. Örülnék, ha ez az életfelfogás szélesebb körben is terjedne itthon.

A júliusban ünnepelte 95. születésnapját, mégis minden nap dolgozik, cikkeket, könyveket ír, folyamatosan járja az országot, előadásiban népszerűsíti a mezőgazdaságot. Milyen eredménnyel?

Egyik legnagyobb élményem az volt, amikor néhány éve Tarnabodon, ahova évente többször megyek, odaszaladt hozzám egy cigányasszony, megölelt és azt mondta, Gyuri bácsi, nem lesz baj a télen, mert van a pincében 8 zsák saját burgonyám.

És mi a következő?

Tény, hogy az agrárgazdaság és a kiskertek segíthetnek a mélyszegénységből és a morális válságból való kilábalásban. Ha például valaki kukoricát termel vagy disznót hizlal, akkor nem veszi el más javait, hanem értékeli a munkát és annak gyümölcsét. A rossz körülmények között élők kezét fogni kell, persze bőrszíntől függetlenül. Kell egy segítő, például polgármester, kántor vagy bárki. És tudomásul kell venni, hogy a gondolkodásmód megváltozása nem megy egyik napról a másikra, sok idő és türelem kell hozzá. A magaságyások mára elterjedtek, szociális intézményekben, iskolákban és egyre több magánkertben is találkozni velük. Saját környezetemben, barátaimnál is tapasztalom, hogy mennyit segít például a tolókocsisokon, a gyengénlátókon, a fogyatékosoknak, meg persze mindenkinek, elfoglaltságot és ennivalót is ad, a gyerekek is szeretik megdézsmálni. Ez is egy eszköz, hogy a természet iránt újra felkeltsük az érdeklődést.

A magaságy(ás) praktikus, mert ha elég magasra építjük, nem kell hajolgatni kertészkedés közben, kis helyen sokféle növényt termeszthetünk, a magasság és a keret távol tarthatja a háziállatokat és a kártevőket. Az igazi magaságy több rétegből – faágakból, gallyakból, papírból, fűnyesedékből, szalmából, konyhai szerves hulladékból, komposztból és kerti földből – álló, kb. 120 cm magas ágyás, amelyet egy keret (fa, kő, fém, gally, ízléstől függően) vesz körül. Fontos, hogy minél több nap érje, ezért észak-déli tájolása a legcélszerűbb.

Foglalkozik aktuálpolitikával?

A 4 éves politizálás volt életem legnagyobb zsákutcája. De ma is érdekelnek a hírek, a feleségem néha szid is, hogy ennyire a szívemen viselem a gondokat.

Mit szól ahhoz, hogy a vidékfejlesztési miniszter szerint szarvasgomba nagyhalatom leszünk?

Jót nevettem, amikor hallottam. Véletlen szerencse, hogy az a példány előkerült. Az éghajlatunk ugyanis nem megfelelő hozzá.

Idén áprilisban egy talk showban azt mondta, ma is érzi a koncentrációs tábor szagát. A matthauseni táborból jött haza 1945-ben, három nyelven beszélt, lett volna lehetősége külföldre mennie. Miért maradt mégis itthon?

Egy szanatóriumban kezeltek, elfagyott a lábam, csontsovány voltam. Apácák ápoltak, különösen az egyikükre a mai napig meghatottsággal emlékszem, németül beszélgettünk. Úgy jöttem haza, hogy nem kell revansot venni a vélt vagy valós ellenségeken. Egyébként egy amerikai, magyar származású százados próbált lebeszélni, hogy hazamenjek, elintézte volna, hogy külföldön élhessek, dolgozhassak. De kettős kötelékem van ehhez a földhöz: egész kultúrám magyar, hiába ismerem és szeretem a német vagy az angol irodalmat, a másik pedig a termőföld. Minden elődöm a földdel foglalkozott, apám földbirtokos volt, az ő számára a termőföld volt a legnagyobb kincs, erre tanított engem is. Ma is azt tartom az ország legnagyobb értékének, sajnos mégsem becsülik meg. Európában nálunk van arányaiban a legtöbb megműveletlen terület.

Nem érzett haragot, csalódottságot szülőföldjének lakosai iránt?

Bennem a szégyenérzet volt a legerősebb, szégyelltem, hogy 25 éves, erős, egészséges fiúként nem tudtam semmit tenni az ellen, hogy az anyámat, nővéremet, húgomat bevagonírozzák. A szégyenérzet miatt nem beszéltem soha erről. A családomnak is csak szűkszavúan. Gyerekkoromban kérdeztem apámat, én miért nem vagyok megkeresztelve, azt mondta, majd akkor, ha a zsidókat nem fogják üldözni. 1945-ben a szanatóriumban megkeresztelkedtem, úgy éreztem, apám felmentést adott. Sokféle vallás művelői vannak körülöttem: feleségem katolikus, baráti a kapcsolatom a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökével, de Iványi Gáborral is, gyakran hívnak meg a Hit Gyülekezete rendezvényeire, sokan kertészkednek közülük. Somogyvámoson, a krisnások farmját is évente meglátogatom. Nekem saját istenem van.

A kertünkben áll egy idős kajszibarack fa. Amikor kimegyek a kertbe, s megállok mellette, úgy érzem, olyan, mint én. Mindkettőnkön sok a seb, nehéz dolgokat vészeltünk át, sok mindent megéltünk. De még mindig jól terem…