Bő egy hete Nemes Jeles László, az Oscar-díjra jelölt Saul fia rendezője ország-világ előtt kijelentette: mivel ebben az országban nagyon sok probléma van az empátiával, minden kamasznak látnia kell a Sault. A film ugyanis bele tudja vinni a nézőt egy másik állapotba. Jóllehet a film okozta katarzissal nem vehetik fel a versenyt, de léteznek olyan projektek, valamint vannak olyan pedagógusok, akik hozzásegítik a diákokat ahhoz a bizonyos ,,másik állapot”-hoz. Ilyen törekvéseket fog össze a Közös Nevező Oktatási Program.
A Közös Nevező a Centropa Alapítvány, a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, a Tevan Alapítvány, az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány és a Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány közreműködésével valósult meg. Az első szemináriumot nemrég tartották Budapesten, az Európa Tanács Ifjúsági Központjában.
Kenesei Marcell, a Centropa vezetője egyedülállónak tartja a hosszú távú programot, mert olyan kapcsolatok jönnek létre az ország különböző pontjain lévő intézmények, illetve tanáraik között, amelyek egyrészt visszaadják a pedagógusok saját szakmájukba vetett hitét, másrészt olyan egyedi élményekhez juttatják a tanulókat, amelyek érzékenyebbé, fogékonyabbá teszik őket.
A szeminárium 13 település más-más kulturális, szociális, vallási hátterű oktatási intézményének 37 pedagógusa számára teremtett lehetőséget arra, hogy közösen ötleteljenek, és olyan oktatási projekteket dolgozzanak ki, amelyek összehozzák diákjaikat, hidakat építenek a társadalom különböző szegmenseit képviselő iskolák közt.
A gyerekek emlékezetében sokkal jobban megragad az, ha ellátogatnak valamelyik partnerintézménybe, megismernek más vallásokat, más társadalmi, szociális helyzetű embereket, mint az, amit az iskolapadban ülve tanulnak. Az efféle interaktív programok révén messzebbre látnak majd a saját közvetlen környezetüknél, és a leegyszerűsítések helyett képesek lesznek a világot a maga színességében, összetettségében vizsgálni és elfogadni.
,,Amit most elkezdtünk a Közös Nevezővel, küzdelmes munka, hosszú és rögös út, de reményeink szerint eredményes lesz. A mi közreműködésünkkel a tanárok maguk alakítják ki a számukra megfelelő partneri viszonyokat, amelyek akkor is megmaradnak, ha mi, a szervezők, valamilyen oknál fogva kilépünk a programból” − mondta Kenesei.
,,A tanárok sokszor teljesen elaprózódnak a mindennapok teendőiben, elvesztik a saját motivációjukat, és akkor a diákjaikat sem tudják motiválni” – folytatta a Centropa vezetője – ,,A szemináriumaink abban segítenek, hogy visszanyerjék a saját szakmájukba vetett hitüket. Egyrészt meg kell küzdeniük azzal, hogy nem eléggé megbecsült a szakma, másrészt azzal, hogy a központosított oktatási rendszer egyre inkább kézi vezérléssel működik.
Ezek a projektek kis színfoltot nyújtanak ahhoz, hogy érezzék, tudják: igenis fontos, hogy van ötletük, fontos, hogy olyat akarnak, ami lehet, hogy nem illeszkedik a tantervbe, de igenis jó. Környezetet teremtünk ahhoz, hogy a hasonlóan gondolkodó kollégák rátaláljanak egymásra, és érezzék: nincsenek egyedül azzal, hogy nem az ’előírt’ módon akarják motiválni a diákjaikat.
Az is kiderült Kenesei Marcell szavaiból, hogy bizony nem minden intézményvezető örül annak, ha a tanári kar tagjai ki akarják zökkenteni a gyerekeket a megszokott kerékvágásból, és iskolán kívüli rendhagyó történelemórákra, érzékenyítő programokra viszik őket. Sok olyan pedagógust ismernek, akik komoly ellenszélben dolgoznak, sőt meg is bélyegzik őket.
A teljes cikk itt olvasható.
