Két rabbi egy napja

Rabbikkal általában zsinagógában vagy valamilyen vallási eseményen találkozhatunk. Mi viszont arra is kíváncsiak voltunk, hogy mivel töltik a rabbik egy átlagos napjukat, ezért kamerával követtük Darvas István és Verő Tamás rabbikat egy egész napon keresztül. A két rabbi egy napja című videót Nyíri Julianna operatőr és Eichner Hanna rendező készítette.

Amikor Larry Gopnik, a Coen testvérek Egy komoly ember című filmjének főhőse ellátogat egy rabbihoz, hogy tanácsot kérjen tőle, a rabbi elfoglaltságára hivatkozva nem tudja őt fogadni. „De hát nem is tűnik elfoglaltnak!” – háborodik fel Gopnik miután látja, hogy a rabbi maga elé meredve, mozdulatlanul ül az íróasztalánál. „Gondolkodik” – válaszolja határozottan a rabbi asszisztense.

Nem lebecsülve persze az elmélkedés fontosságát, egy rabbinak ennél azért jóval mozgalmasabban telnek a napjai. Eichner Hanna rendező és Nyíri Julianna operatőr pedig azért követte kamerával egy egész napon át Darvas István és Verő Tamás rabbikat, hogy megtudjuk, pontosan mit is csinálnak a rabbik egy átlagos hétköznapon.

Adott tehát két rabbi, mindketten férjek, családapák és persze a rájuk bízott közösség vezetői: Darvas István a Rabbiképző zsinagógájának, míg Verő Tamás a budai Frankel zsinagóga rabbija. „A család mellett a közösség a legfontosabb” – mondja Verő Tamás –, „a közösség építésében természetesen a vallás is helyet kap, de ezen kívül sok más közösséget építő elem is fontos a számomra.” A rabbinak ebbe még egy kis csocsózás is belefér a közösség fiatalabb tagjaival. Verő Tamás szülei a Frankelben esküdtek annak idején, ők voltak az első olyan pár, amely a háború után ebben a zsinagógában kötötte össze az életét.

Darvas István számára a legfontosabb érték a hitelesség. „Nagyon szeretném úgy végezni a munkám és úgy élni az életem, hogy azt az állítást vallom a magaménak, amelyet Magyarországon csak igen kevesen, miszerint zsidónak lenni jó” – mondja. „Ez az állítás csak akkor lehet igaz, ha a hagyományt valamilyen módon a zsidó létünk mögé varázsoljuk. Ezt szeretném minden nap megélni és minél több embernek átadni.” Darvas a közösség és a család mellett a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban is „megszállottként” dolgozik, szabadidejében pedig filmeket és focit (Fradi drukker) néz szívesen.

http://www.youtube.com/watch?v=JXfxGBGnnKY

A rabbiknak általában az ünnepeken és a szombati istentiszteleteken van a legtöbb dolguk, de, mint ahogy az a videóból is kiderül, a hétköznapokon is bőven akad tennivalójuk. Verő Tamás például az Egy elhallgatott tragédia című, a holokauszt roma áldozatainak emléket állító kiállítás megnyitóján mond el egy héber imádságot a Metró Galériában. „Húsz éve nem voltam metróban” – osztja meg a számára kicsit kellemetlennek tartott információt. Darvas Istvánt először egy új Tóra felavatásának ünnepségén látjuk, majd a felesége és kislánya segítségével a zsinagógában tevékenykedik, éppen egy esküvőt készítenek elő.

Mivel zsidó esküvőt szombaton és ünnepnapokon nem lehet tartani, ezért ez a feladat is a hétköznapokra hárul, így nem csoda, hogy Darvas Istvánt és Verő Tamást egyaránt egy-egy esküvő kellős közepén találjuk. A rabbik nem csak a ceremónia levezetésében vesznek részt, de a párokat is alaposan felkészítik az eseményre. Mikvébe küldik a menyasszonyt, vagy elmagyarázzák a gyűrű átadásának helyes módját. A hagyományos pohártörés mindkét esküvőn jól sikerül, de Darvas rabbi még a biztonság kedvéért előre figyelmezteti a résztvevőket, hogy vigyázzanak a gyerekekre, mert „ha szilánkos lesz a gyermek, az a boldogságot is valamelyest rontja.”

Ami a két rabbiban mindenképpen közös, hogy mindketten úgy lettek zsidó vallásos közösségek vezetői, hogy ehhez semmilyen családi hátterük nem volt. Míg régen, a nagy rabbi dinasztiák idején az apák után rendszerint a fiúk lettek a közösség vallási és szellemi vezetői, addig sem Verő Tamás, sem pedig Darvas István nem érkezett vallásos családból.

„Az Anna Frank zsidó gimnáziumba jártam, amikor az érettségi környékén megkeresett a hitközség akkori vezetője, hogy mivel nagyon aktív voltam a zsidó ifjúsági életben, nem lenne-e kedvem a tanulmányaimat a Rabbiképző Intézetben folytatni” – meséli Verő Tamás, hogyan lépett a rabbisághoz vezető útra. A Rabbiképző akkoriban az egyetlen olyan intézmény volt Magyarországon, ahol a zsidóságról lehetett tanulni, így hát belevágott. „Amikor mások úgy kezdtek tekinteni rám, hogy én egy rabbi szerepét töltöm be, akkor már én is elhittem magamról, hogy ez valóban így van.”

Vallásos múltja Darvas Istvánnak sem volt, egyszerűen csak komolyabban érdekelni kezdte a zsidóság, és ezért kezdett ezzel foglalkozni. „Két évvel a tanulmányaim megkezdése után éreztem azt, hogy ezt nem csak tanulni érdemes, hanem talán meg lehetne próbálkozni azzal, hogy rabbiként működjek” – mesél Darvas István arról, hogy miként vált egyértelművé számára a rabbi hivatás.

Verő Tamás otthonról nagyjából csak az ünnepek ismeretét, de a meg nem tartását hozta magával, és beletelt némi időbe, amíg a „mostani szintre” eljutott. „A liberális és a nagyon elfogadó család nálunk azt jelenti, hogy a gyermekeinkre nem kényszerítünk rá semmit, szabadon dönthetnek majd” – mondja. „Fontos, hogy jól érezzék magukat, és ezáltal közelítve a zsidósághoz, megéljék és majd folytassák is ezt az életet.”

A nap végére maradnak az esküvő utáni mulatság képei, a zene, a tánc és persze a vacsora a zsinagóga udvarán. „Nekem az életem a hobbim” – jelenti ki Verő Tamás, azzal kapcsolatban, hogy mivel foglalkozik még rabbi teendőin kívül. A videót elnézve a rabbiknak valószínűleg nem is nagyon kell más tevékenységre időt szakítaniuk, természetesen a gondolkodást leszámítva.