Miután a Saul fia elnyerte az Aranyglóbuszt, majd megkapta az Oscar-jelölést is, az internetes kommentekben szép számmal előkerültek a “zsidók számára a legjobb üzlet a holokauszt” érvelés különböző változatai. Hogy azokat se hagyjuk kétségek közt, akik csak az első mondatokat szokták elolvasni, eláruljuk a választ: a legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok.
Ne tessék kiabálni: igen, a németek, mert az 1934 és 1945 között elrabolt zsidó vagyon kevesebb mint 15%-át fizették vissza eddig minden kárpótlást beleszámítva. A kelet-európai országokban ez az arány az 5%-ot sem éri el, de az abszolút érték itt jóval alacsonyabb. Következnek a számok.
Egy német kutatás szerint az 1934 után hozott náci törvények alapján kisajátított és a közvetlenül elrabolt zsidó vagyon összértéke 120 MILLIÁRD NÉMET BIRODALMI MÁRKA VOLT. Ez 1938-as értéken számítva mintegy 18 milliárd dollár, mai értéken pedig legóvatosabban számolva is 240 milliárd dollár.
Egy friss kutatás szerint a második világháború óta A KISAJÁTÍTOTT ÉS ELRABOLT ZSIDÓ VAGYON LEGFELJEBB 15%-ÁT TÉRÍTETTE MEG NÉMETORSZÁG, azt is jobbára az elmúlt három évtizedben (az 1970-es évek elejéig elenyésző kárpótlást fizettek ki, és azt is nagyon lassan).
Magasabb az arány a többi nyugat-európai, nácik által megszállt országban (40-60% közötti), míg a szovjet érdekszférába tartozó kelet-európai államok sokáig semmit nem fizettek, de összességében a mai napig alig 5%-át térítették meg az elrabolt vagyonnak.
A számok alapján bár Németország a háborút elveszítette – és ez hatalmas anyagi áldozatokkal is járt –, az elszámoltatást jószerint megúszta. Az 1940-es évek végén kezdődött nyugatnémet gazdasági csoda egyik hajtómotorja a zsidó vagyon lett, amit nem kellett visszafizetni.
A Wirtschaftswunder természetesen nem kizárólag a rabolt kincsekből jött létre. De a talpra álláshoz szükség volt arra, hogy az árjásított vagyont integrálják a nyugatnémet gazdaságba. Erre az alapra jött rá a Marshall-terv (és a német tehetség, szorgalom is persze), ezek együtt tették lehetővé a máig tartó sikereket. Nem véletlen, hogy a kommunista keleti tömbben semmiféle gazdasági haszna nem lett az elrabolt vagyonnak, pedig itt a jóvátétel még kisebb volt.
Ettől még tény, hogy amit – jóval később és csekély arányban – visszaadtak, jószerével nem más, mint a rabolt pénzügyi és gazdasági javak használata utáni profit. Részletesebb adatok a jóvátételről ebben ésebben a tanulmányban.
Ez a valódi holokausztüzlet, ami ma sem zárult le.
A teljes cikk itt olvasható.
