A brit színészt a Die Hard, a Harry Potter és a Robin Hood tette igazán híressé, ám magát inkább színházi embernek tartotta. Nagy port kavart 2005-ös rendezése, amely egy 23 éves palesztinpárti aktivistáról szólt, akit elütött és meggyilkolt az izraeli hadsereg egy bulldózere.
Rickman emlékezetes alakítást nyújtott a Harry Potter című filmben Snape professzor szerepében, és számos gonosztevőt játszott hollywoodi filmekben. Rickman a Broadway-en lett igazán ismert a Veszedelmes viszonyok című darabban még a 80-as évek közepén, mielőtt még eljátszotta volna az első fontos filmszerepét a Die Hard-ban.
A színész a család közleménye szerint rákban halt meg. Habár Rickmant elsősorban a filmszerepei tették világhírűvé, rengeteg színházi munkában vett részt, és inkább színházi színésznek tartotta magát.
2005-ben Londonban színpadra vitte a Nevem Rachel Corrie című darabot, amely egy 23 éves palesztinpárti aktivistáról szólt, akit elütött és megölt az izraeli hadsereg egyik bulldózere 2003 március 16-án, amikor a lány megpróbálta megakadályozni egy palesztin épület lerombolását.
A drámát, amely Corrie nyilvánosságra került, szüleinek szóló levelei alapján íródott, a londoni Royal Court Theatre állították volna színpadra. Rickmant a Guardian egyik munkatársa, Katharina Viner segítette a mű megalkotásában.
Végül azonban egy Broadway-en kívüli alternatív színházban játszották a darabot New Yorkban.
Az előadásnak nagy sikere volt mind a kritikusok, mind a közönség körében, ám a tartalma nagy politikai vihart kavart. Ezért a Royal Court levette műsoráról, és elállt a projekt támogatásától.
Rickman a Haaretznek adott 2007-es interjújában kiemelte, hogy a drámával nem akart politikai üzenetet megfogalmazni. „Az az ellentmondásos emberi szituáció izgatott, amelybe Corrie került, és azok a megható szövegek, amelyeket a szüleinek írt”, nyilatkozta.
„Sosem gondoltam volna, hogy a darab ilyen indulatokat kavar majd”, mondta. „Sok zsidó segítette a munkámat. A new yorki producer is zsidó volt, és sokat beszélgettünk minden egyes előadás után a darabban felvetett kérdésekről”.
„Izraeliek és palesztinok is részt vettek az előkészítésben, és nem volt ellenséges hangulat a színházban. Itt az emberek egyszerűen meghallgatták egymást.”
