Hazajött Londonból, hogy elérje az utolsó auschwitzi gyorsot

115 évvel ezelőtt született Királyhegyi Pál, akiben egyszerre megvolt Rejtő pesties humora, Szép Ernő törékeny lepkelelke és Karinthy okossága. Vezércikkben hívta fel Magyarország figyelmét a királyság káros intézményére, és állítólag még Sztálinnak is írt táviratot.

Tizenhárom évesen a Diákhumor című hetilapot szerkesztette egy osztálytársával. Amikor éppen nem a tanárokat kritizálta, vezércikkben hívta fel Magyarország figyelmét a királyság káros intézményére. A lapnak olyan nagy sikere volt, hogy a tanári kar betiltotta.

Írt humoreszket, színművet, öt kisregényt, ezek egy kivétellel mind a Forintos regénytár sorozatban jelentek meg. Nem volt olyan grafomán, mint Rejtő, de megvolt benne az ő pesties humora, csak sokkal több, csípős iróniával fűszerezve. Ráadásnak megvolt benne Szép Ernő törékeny lepkelelke és Karinthy okossága. Amúgy Királyhegyi Rejtőről is, Karinthyról is sokat anekdotázott.

A nők rajongtak az alig százötven centis férfiért. Öt felesége volt. Nő volt a dologban akkor is, amikor érettségi után szerelmi bánatában beállt a Tanácsköztársaság hadseregébe. Horthy fehérterrorja elől Amerikába menekült. Rejtős hangulatú trieszti kikötő, némi bunyó úgy, hogy ő nem üt meg senkit, aztán közel egy hónap a hajófenékben barátjával és patkányokkal összezárva, éhkoppon, mosakodás nélkül.

Amikor 1934-ben hazajött, a Pesti Napló mellett az Új Időkben és a Színházi Életben publikált. 1938-ban megint mehetnékje támadt, Londonba utazott, ahol a Daily Telegraphnak dolgozott. 1941-ben a Maud nevű végzettel történt szerelmi kaland után érzékeny búcsút vett Londontól és a nőtől, és hamarosan repültem hazafelé, sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot”.

Nem késte le. Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták. A lágerélményt a Mindenki nem hal meg című groteszk regényben írta meg, 1947-ben jelent meg. A koncentrációs tábort leíró részt később átemelte az 1979-ben megjelent Első kétszáz évem-be is. Királyhegyi a kabarétréfák hangján meséli el a történteket. Mintha burleszkfilmet látnánk. Mintha maga Chaplin csetlene-botlana a szögesdrót mögött. Amúgy Királyhegyi tényleg találkozott Chaplinnel az 1930-as években.

1945-től dolgozott a Ludas Matyinak és a Képes Figyelőnek, írta kisregényeit, jeleneteit, szatíráit, karcolatait. Volt a Pódium kabaré konferansziéja, majd a Belvárosi színházban a Királyhegyi kabaré állandó standuposa.

Még akadt néhány jó húzása. Amerikás múltja miatt 1951-ben kitelepítették Adácsra. De nem csak ezért. Volt egy legendás távirata, amit állítólag Sztálinnak küldött ezzel a szöveggel: „A rendszer nem vált be stop Tessék abbahagyni stop Királyhegyi stop”.

1956-ig kvázi be volt tiltva, utána viszont dolgozott, írt és konferált, még a tévében is szerepelt. Napjai nagy részét a Fészek klubban töltötte, ahol mesélt kifulladásig. 1981. június 7-én halt meg.

A teljes cikk itt található.