A zsidók egy része azért harcolt az I. világháborúban, mert azt gondoltak, így tudják legjobban felvenni a harcot az antiszemitizmus ellen. A zsidókat mégis három fő sztereotípia alapján ítélték meg. A Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjában tartott konferencia előadói többek erről is beszéltek a zsidók az I. világháborúban betöltött szerepe kapcsán.
Czingel Szilvia, a Centropa Alapítvány projektvezetője az első világháború zsidó katonáiról beszélt előadásában. Az antiszemitizmus ellen harcoló Egyenlőség című újság ösztönözte a zsidókat a bevonulásra, mondván így tudják legjobban felvenni a harcot az antiszemitizmus ellen. Más lapok ebben nem értettek egyet, ugyanis orosz oldalon is sok zsidó harcolt, a zsidó-zsidó harcot pedig feleslegesnek ítélték. A Múlt és Jövő című újság lehozott olyan fotókat, amelyen a fronton lévő zsidó katonák hóból építették meg a zsidó ünnep, a purim alakjait.
Czingel elmondta, a zsidók számára csak következtetni tudunk, mégpedig a frontra érkező macesz mennyiségéből. Ez alapján körülbelül 135 ezren lehettek összesen a fronton. A zsidó halottak számát 10 ezer főre becsülték. Egy 2006-ban, Vereczkei Lászlóné holokauszttúlélővel készült interjú során szóba került annak az első világháborúban szolgáló édesapja, Goldgruber Simon élettörténete, ezen keresztül mutatta be az előadó a korabeli zsidóság tipikusnak nevezett történetét.
Buschmüller Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Gazdasági- és Társadalomtudományi Tanszékének doktorandusza előadásában az első világháború utáni években kialakuló újfajta antiszemitizmusról beszélt. Kifejtette, három fő sztereotípia alapján indulhatunk ki a zsidóság megítélésének tárgyalása kapcsán: 1. a fronton szolgáló izraeliták, 2. zsidóság a hátországban (hadimilliomosok) és 3. a galíciai menekültek – galíciánerek (uzsorások).
Erwin A. Schmidl 300 ezer főre tette a háborúban résztvevő izraeliták számát, egy 1922-es statisztika szerint 10 ezren hunytak el közülük, amely számot a zsidók kifejezetten alulbecsültnek éreztek. A kutató a Kőszeg városának és annak környéki területeit vette górcső alá: 1914 szeptemberében tízen jelentkeztek önként hadiszolgálatra. Kiemelte, hogy a 26 legnagyobb hadiszállítóból húsz zsidó származású volt, sokan tönkrementek, ez a tény azonban nem került a középpontba, a korabeli szóbeszéd inkább arról szólt, hogy drágábban árulták az árujukat.
A galíciai menekültekről megemlítette, hogy összesen 300 ezren lehettek, Budapesten 20-25 ezren, Bécsben 75 ezren jelentek meg. (Kőszegen például 79-en.) Az előítéletek szerint a galíciánerek koszosak és sok közülük uzsorás. Sokszor feketén árulták portékáikat, mikor pedig kérdőre vonták őket, sokszor azt sem tudták, hogy mi az az ipari jogosítvány. A galíciaiak jelenléte nagyban befolyásolta és erősítette az első világháború után újjáalakuló antiszemitizmust, vonta le a következtetést Buschmüller.
Mint az előadó megemlítette, Kosztolányi Dezső cikkeiben arra hívta fel olvasóit, hogy testvérként tekintsenek a megjelenő menekültekre, ezzel a véleményével azonban szinte egyedül volt. Az előadó kiemelte, hogy a zsidóssággal szembeni előítéletek, negatív sztereotípiák nem 1918 után alakultak ki, ugyanis már a századfordulón is jelen voltak (például egy klasszikus századfordulós gondolat: a zsidó italmérők miatt isznak többet a magyarok).
Az I. világháborúról szóló konferencia többi előadásáról itt lehet olvasni.
