Egykor a Spanyolországból elüldözött zsidók is menekültek voltak, akik Szíriában befogadó otthonra találtak. A szíriai szefárd zsidók több százéves hanukai szokása éppen ezért a toleranciára és elfogadásra hívja fel a figyelmet.
A szíriai Aleppóból származó szefárd zsidóknak van egy különleges hanukai szokásuk: az ünnep mind a nyolc estéjén mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg. Ez a szokás nemzedékről nemzedékre szállt azokban a családokban, amelyek felmenői, mint menekültek voltak kénytelenek elhagyni Spanyolországot, miután az 1492-es alhambrai határozat vallási meggyőződésük miatt kiutasította őket az országból. A plusz gyertya jelképezi a hálájukat azért a biztonságért és toleranciáért, amellyel új otthonukban, Szíriában találkoztak.
Ez a kevésbé ismert szokás különösen érdekes a hanuka jól ismert történetének fényében. Az ünnep ugyanis annak állít emléket, hogy több mint 2100 évvel ezelőtt egy elnyomott nép legyőzi a szíriai görögök (vagyis a szeleukidák) zsarnokságát, és visszanyeri vallásszabadságát. Ezt a diadalt hivatott megerősíteni az, hogy csodás módon az egy napra elegendő olaj nyolc napig kitartott a jeruzsálemi Szentély újraszentelésének idején.
Az ünnep persze szólhat a szíriai intolerancia és a hellenizáció legyőzéséről is, de ez az aleppói szokás, miszerint minden este egy további gyertyát gyújtanak, valójában arról a toleranciáról és elfogadásról szól, amelyet a zsidók egy másik Szíriában tapasztaltak nagyjából 1577 évvel később.
Ma, a szíriai zsidó közösségek – a spanyol menekültek és a már ősidők óta abban a régióban élők leszármazottai – már teljes egészében elhagyták az országot, egyrészt az elnyomás, másrészt a migrációs kényszer miatt. Háfez el-Aszad rezsimje alatt ugyanis a zsidók nem utazhattak engedély nélkül három kilométernél messzebbre, gettókba kényszerítették őket és kevés lehetőségük volt a megélhetésre. Azokat, akik menekülni próbáltak rendszerint megkínozták és megölték, egészen addig, amíg a szíriai kormány 1992-ben fel nem oldotta a tilalmat.
Szíria most egy szörnyű polgárháború és menekültválság forrása. Annak ellenére, hogy a zsidóknak milyen nehéz sorsuk volt később Szíriában, az extra gyertya meggyújtása hanuka idején még kifejezheti érzékenységünket a szíriai menekültek helyzete iránt. Hiszen mi is menekültek voltunk annak idején, és idegenként együttérzésben, toleranciában és elfogadásban részesültünk ezen a földön.
A zsidó írások és hagyományok is sok helyen felhívják a figyelmet arra, hogy egykor mi is idegenek voltunk Egyiptom földjén, és arra figyelmeztetnek minket, hogy ne bánjunk rosszul a közöttünk élő idegenekkel. A Szíriába érkezett szefárd zsidók úgy gondolták, hogy a plusz egy hanukai gyertya gyújtásával is kifejezhetik a közösség menekültek iránti érzékenységét.
Sokunk számára ezt a bizonyos érzékenységet a szíriai menekültek sorsa iránt Aylan Kurdi, a török partoknál vízbe fulladt kisgyerek szívfacsaró fotója hozta meg. Ő lett az a gyertya, amely népe szenvedésének valóságára ébresztett minket, amikor lángját tragikusan eloltották.
A párizsi terrortámadások utóhatásaként néhányan összekapcsolják a szíriai menekülteket a terrorcselekmények elkövetőivel. Ez egy téves és veszélyes nézőpont, a szíriai menekülteket én még mindig azon a bizonyos extra hanukai gyertya lángján keresztül látom. A szörnyű tragédia, amely Párizsban történt, nem teszi jobbá azok sorsát, akik nap mint nap megtapasztalják ugyanezt a terrort Szíriában. Ez az eset sokkal megértőbbé kellene, hogy tegyen minket azok iránt, akik az ilyen szörnyűségek elől próbálnak elmenekülni.
Aylan Kurdi életének kialudt lángja, és a Szíriába menekült spanyol zsidók leszármazottai által gyújtott plusz hanukai gyertyák fénye továbbra is arra hívja fel a figyelmünket, hogy segítsünk a szíriai menekülteknek. Minél felelősebb és biztonságosabb módot kell találnunk arra, hogy növelni tudjuk a befogadott menekültek számát. És az ártó szándékú emberek kiszűrését szolgáló módszereknek nem szabadna veszélyeztetniük értékeinket és emberségünket.
A szerző: Franz Afraim Katzir, a washingtoni Szefárd Örökség elnöke és alapító igazgatója
