Amikor egy európai zsidó találkozik egy másik európai zsidóval, akkor elég valószínű, hogy ők ketten rokonok lesznek, még ha távoliak is. Egy új tanulmány szerint ugyanis az askenázi zsidók harmincad-unokatestvéri rokonságban állnak egymással.
A nemzetközi kutatócsoport által készített tanulmány ugyanis azt feltételezi, hogy az egész közép- és kelet-európai (askenázi) zsidó népesség nagyjából 350 embertől származik, akik 6-800 éve éltek. Ez a megközelítőleg 350 zsidó aztán egyenlő arányban keveredett közel-keleti és európai származásúakkal. Ez az eredmény pedig megerősíti azt a többségi véleményt, hogy az európai zsidók ősei levanteiek és helyi európaiak voltak.
„Egy korábbi, 19. századi elmélet szerint az askenázi zsidók többsége az orosz sztyeppéken élő kazárok leszármazottja lenne, azonban ez a teória genetikai bizonyítékok miatt egyre kevésbé tűnik valószínűnek” – mondja Itsik Peer kutató, a Columbia Egyetem informatika és rendszerbiológia professzora. Ennek ellenére a kazár-elmélet mostanában is felmerült, 2013-ban például Eran Elhaik egy cikke és egy posztdoktori kutató a John Hopkins Egyetemen is azt állította, hogy az askenázi népesség a Kaukázusban élő emberektől származik.
A kutatócsoport 128 askenázi zsidó genomját elemezte, majd összehasonlította egy 26 belgiumi flamandból álló referenciacsoport genomjával. Ez alapján a kutatók azonosítani tudták az askenázi zsidókra jellemző genetikai markereket. A genomokban talált hasonlóságok felhasználásával pedig egy durva becslést készítettek az alapító populációról, és meghatározták, hogy mennyi idő telt el ennek a csoportnak a keletkezésétől. A becslések szerint ebben az esetben 30-32 generációról vagy maximum 800 évről lehet szó. „Az askenázi zsidók között mindenki harmincad-unokatestvér” – magyarázza Peer. „Azonos genomszakasszal rendelkeznek.”
A tanulmány egy kicsit érinti a zsidók népvándorlásának történetét is. A késő középkorban ugyanis több királyságból száműzték a zsidókat, az ismert 1492-es spanyolországi kiűzetés előtt VI. Károly francia király 1394-ben kiutasítási parancsot adott ki a zsidókra vonatkozóan, csakúgy, mint I. Eduárd 1290-ben. Sokan a kiutasított zsidók közül Kelet-Európában kötöttek ki, és megalkották annak a közösségnek a magját, amely askenázi zsidókként vált ismertté. Peer azonban megjegyzi, hogy nincs túl sok írásos nyoma annak, hogy a zsidók mikor érkeztek Kelet-Európába, és ezért nehéz megmondani, hogy az alapító csoport miért ennyire kicsi.
A történelmen túl a tanulmánynak klinikai vonatkozásai is vannak. Az askenázi zsidók körében ugyanis gyakrabban fordul elő néhány genetikai betegség, például a Tay-Sachs-szindróma vagy a cisztás fibrózis, csakúgy, mint néhány rákos megbetegedés, például a mellrák. Az ehhez hasonló tanulmányok hiányában a páciensek kérhetik az orvost, hogy végezze el a genomjuk szekvenálását az esetleges problémák feltárásának céljából. A szekvenálás eredménye kimutathat mutációkat, amelyek eltérőek lehetnek a legtöbb emberétől, és esetleges betegséget jelezhetnek. Az új adatok birtokában viszont drámaian csökkenhet azoknak a szekvenciáknak a száma, amelyeket az orvosnak elemeznie kell. Így sokkal könnyebb észrevenni, hogy melyek azok a szekvenciák, amelyek valóban egy problémát jeleznek, és melyekkel rendelkezik minden más ember is.
Ez azt is jelenti, hogy a jövőbeli tanulmányokat már könnyebb lesz elkészíteni. „Egy egész populáció genomjának összes változata ismeretével sokkal költséghatékonyabban lehet az adott populáció egészére kiterjedő genetikai tanulmányt elvégezni, hiszen nem kell minden variánst megvizsgálni” – mondja Peer.
Forrás: livescience.com
