Két női énekessel ritka formációt alkotnak a klezmer zenekarok között. Jártak már többször izraeli fesztiválokon, itthon legalább évi 14 fellépésük van, 2 CD-jük készült eddig. A zenekar tagjai másodállásban, immár 10 éve együtt vannak, és most november 22-én egy koncerttel ünneplik a kerek évfordulót a Hegedűs Gyula utcai Zsinagógában. Interjú Garai Péterrel, a Klezmerész együttes vezetőjével.
Ritkaság a klezmer zenekarok körében, hogy két női énekessel dolgoznak. Önök miért döntöttek e formáció mellett?
Garai Péter: Ez inkább adottság volt, nem szempont. Hárman kiváltunk egy másik zenekarból, köztük a nevelt lányom is, Klein Judit, aki most a Klezmerész egyik énekesnője. Hozzánk csatlakozott még néhány ismerős, akik jól is zenéltek. Így lett végül két énekesnőnk – Klein Judit és Török Judit és négy zenészünk, egy klarinétos – Kiglics József”Yossl”, egy hegedűs – Zala Judit, egy gitáros – Tar Kata és egy dobos, ez utóbbi én vagyok. Néhány évvel később csatlakozott hozzánk egy bőgős is – Temple Richárd. Ő az egyetlen profi a csapatban, az Operettszínházban dolgozott 40 évig.
Ez mit jelent, Önök teljesen amatőrként indultak?
G.P.: Mindannyian tanultunk zenélni, de sosem ebből éltünk, volt mellette polgári foglalkozásunk. Az együttes egyébként mára baráti társasággá is vált. Szeretjük a zenét, a klezmert, szeretünk együtt zenélni.
Mennyi időnként lépnek fel, és milyen gyakran próbálnak?
G.P.: Évente kb 14 koncertet tartunk, hetente egyszer mindenképpen próbálunk, ami elegendő egy rövidebb rutinfellépéshez való felkészülésre. A november 22-i, jubileumi koncertre viszont nagyon készülünk, 3-4 héten keresztül heti kétszer próbálunk. A régi tagjainkat is bevonjuk ebbe az előadásba, úgyhogy még jobban össze kell hangolódnunk.
http://www.youtube.com/watch?v=pEA6s5YNaFw
Milyen dalokkal készülnek a jubileumi koncertre?
G.P.: Döntően a két CD-n megjelent számainkból és néhány újabból válogatunk.
Szoktak saját dalokat is írni?
G.P.: Nem, csak tradicionális zsidó dalokat klezmeresítünk meg, illetve eredeti klezmer és szefárd számokat játszunk. Az átdolgozást néha mi csináljuk, de kapunk szakmai segítséget is. Évekig a Dohány utcai Zsinagóga orgonistája, Lisznyai Mária volt a mentorunk, őt követte Bíró Attila, az Operettszínház karmestere, majd Ránki György fia, Ránki András zeneszerző lett a segítségünkre a hangszerelésben. Ránki András nemrég Radnóti Töredékére írt kifejezetten a számunkra zenét, amelyet a Radnóti Miklós Művelődési Házban (RAM) adtunk elő idén.
Honnan gyűjtik a dalokat?
G.P.: Komoly kottagyűjteményünk van, ezen kívül igyekszünk a különböző zenei fórumokon megismerni a világ klezmer dallamait. Régebben az volt a célunk, hogy népszerű dalokat adjunk elő, amelyek segítségével mi is ismertebbé válhatunk, ma már inkább a ritkaságokat keressük.
Nagy a kínálat a klezmer zenekarok piacán?
G.P.: Tartósan működő együttes nincs sok, de számos zenekar alakul és szűnik meg. Nehéz ebből megélni. Mi a zenélést hobbiból csináljuk, a bevételeink egy része elmegy a hangszereink karbantartására, a másik része a technikai berendezésünk modernizálására, az utazásaink finanszírozására.
Mi a cél a zenéléssel? Mi az, amit ebben ennyire szeretnek?
G.P.: A klezmert!
Ez azt jelenti, hogy a szabad idejében is klezmer zenét hallgat?
G.P.: Igen, de egyébként mindenevő vagyok. Nálam nem a műfaj a lényeg, hanem az, hogy jó legyen a zene. Szívesen hallgatok jazzt vagy klasszikust is.
Akkor valami vonzódás mégis volt a klezmer zenéhez.
G.P.: Tulajdonképpen a műfaj talált meg engem. Egy ismerősöm hívott Balogh József klarinétos klezmer zenekarába, mert tudta rólam, hogy zongorázom. Mondtam, hogy a zongorázást már régen abbahagytam, de dobolni tudok, így aztán bevettek az együttesbe dobosnak. Később szétváltak az útjaink, de én mentem tovább a klezmer zene világában.
Foglalkoznak még a koncertezésen kívül mással is?
G.P.: Iskolákba szoktunk felvilágosító előadásokat tartani a zsidóságról, erre azonban csak akkor van lehetőségünk, ha kapunk rá támogatást. A gyerekek nagyon nyitottak, érdeklődők, sok kérdésük van, örülnénk, ha minél többször tudnánk ilyen alkalmakat teremteni. Ezeken a fellépéseken arra hívjuk fel a diákok figyelmét, hogy a zsidóság nem valami távoli megfoghatatlan dolog, hanem közéjük tartozik. Mindig el szoktam mondani, hogy nézzék meg az osztályuk névsorát, és akkor látni fogják, hányféle nemzetiség alkotja a közösségüket.