Sokan nem is gondolják, manapság hány zsidó család van bajban

2011 óta működtet adományközponotot a MAZS Alapítvány a Síp utcában, amelynek bevételeiből bajba jutott, szegény zsidó családokat támogat. Eddig 660 gyerekes család szorult a szervezet segítségére, rengeteg tárgyi adományt kapnak, de vásárolni még kevesen térnek be ide. A működtető szerint nem tudatosult még a zsidó közösségben, hogy az itt elköltött pénzzel szegényebb sorstársaiknak tudnának segíteni. Interjú Rőfös-Horvát Lászlóval, a Jaffe Családsegítő Szolgálat és Önkéntes Program, valamint a Narancsliget Adományközpont programvezetőjével.

A Narancsliget Adományközpont a charity shopok mintájára jött létre, adományokat fogadak  fogadnak be, és ezeket árusítják, majd a bevételből rászoruló zsidó családokat támogattok támogatnak. Kik szoktak leginkább adakozni?

A zsidó közösségből érkezik a legtöbb adomány, ruhák, használati tárgyak, de adakoznak helyi, 7. kerületi lakosok is. A programjaink nyitottak, bárki adhat és részt is vehet a közösségi és szociális eseményeinken, amelyeket a Jaffe Családsegítő Központban szervezünk.

Amikor én vevőként egy adományközpontra gondolok, akkor nem tudom, hogy ott mit lehet kapni, ezért nehezebben is szánom rá magam, hogy bemenjek. Külföldön hogy működnek a charity shopok, mivel tudják becsalogatni a vásárlókat?

Mi egy osztrák és egy finn keresztény szervezettel vagyunk kapcsolatban, rendszeresen kapunk tőlük is adományokat. A finnek hatalmas hangárban működtetik a charity shopot óriási választékkal, nem csak ruhák és kisebb használati tárgyak, hanem bútorok is kaphatók náluk. Ez nyilván megkönnyíti azt, hogy minél több ember találjon ott a maga számára hasznos dolgot. De ami még ennél is fontosabb, hogy az ottani emberek már rájöttek arra, hogy nem szégyen ilyen helyen vásárolni, és szem előtt tartják azt is, hogy a vásárlással bajba jutott embereken tudnak segíteni. A mi környékünkön, itt a 7. kerületben, vannak irodaházak is, de hiába hirdettük ezeken a helyeken az adományboltot, nem jött szinte senki. úgy gondolom, hogy ez a réteg még nem kész arra, hogy ilyen helyen vásároljon.

Mi a különbség egyébként a turkáló és az adománybolt között, hiszen mindkettőben használt tárgyakat lehet kapni?

A turkálóban nagyon erős piaci elvek érvényesülnek. Mi nem tudunk válogatni az áruk között, abból gazdálkodunk, amit kapunk, bár az árut mi is gyakran cseréljük. A nagy különbség mégis az, hogy azok, akik itt költik el a pénzüket, nehéz helyzetbe jutott embereket támogatnak. A bevételeket visszaforgatjuk a Jaffe Családsegítő Központban folyó szociális munka finanszírozására.

Milyen problémákkal küzdenek azok, akiket támogat a Jaffe?

Sokan nem is tudják, manapság hány zsidó család van bajban. 8 év alatt 660 különböző család kérte a segítségünket. Ez több mint 1200 zsidó fiatalt jelent. A programjaink nyitottak, de anyagilag csak zsidó családokat tudunk segíteni. A bajba jutottak azonban nemcsak pénzügyi, hanem különböző szociális támogatást is kaphatnak a családgondozástól, a zsidó identitás erősítésén keresztül az álláskeresésig vagy az önismereti tréningekig.

Bármekkora összeggel tudják támogatni a rászorulókat?

Mindig a család helyzete határozza meg, hogy mekkora részt tudunk átvállalni, de az összes költség fedezésére nincs lehetőségünk. Fontos az is, hogy nem adunk senkinek készpénzt, hanem például mi fizetjük ki az illető villanyszámláját.

Megdöbbentő, hogy ilyen mértékű problémák is előfordulnak a zsidó közösségben. Milyen korú embereknél, családoknál találkoznak ilyen nehézségekkel?

Érdekes, hogy mennyire nem tudunk arról, hogy vannak szegények a zsidók között is, pedig a szegénység nem válogat. Főként a gazdasági válság óta csúsztak le nagyon sokan, ők az ún. új szegények. Nem tudják fizetni a hiteleiket, ezért először felélik a megtakarításaikat, aztán a festményeket, majd a bútorokat adják el, és valódi mélyszegénységbe csúsznak le. Egyébként mi kizárólag olyan zsidó családokkal foglalkozunk, ahol legalább egy 18 év alatti gyerek van. Ez az életkor kitolódhat 25 éves korig, ha a gyerek nappali tagozaton tanul egyetemen, vagy valamilyen fogyatékossággal él.

Tudna számokat mondani? A rászorulók közül hány család veszi igénybe a közösségi és szociális szolgáltatásokat?

A 660 családot 3 típusra tudnám osztani. 25%-uk mélyszegénységben él, és a kilakoltatás veszélye fenyegeti őket, rég kikapcsolták náluk a vizet, a villanyt, nem tudják fizetni a svájci frank alapú hitelüket, és már végrehajtási szakaszban van az ügyük. 35%-uknál preventív segítséget nyújtunk, ami azt jelenti, hogy pillanatnyilag nincs krízishelyzet, de bármilyen nagyobb változás letaszíthatná őket a mélybe. És van egy külső héj, 45%, akik csak alkalmi segítséget kérnek. Például az egyik szülő elveszti az állását, és amíg nem talál másikat, addig támogatjuk őket.

Ezek vissza nem térítendő támogatások?

Igen, ám azt hangsúlyoznám, hogyha egy kosárból mindig csak kiveszünk, az hamar elfogy, vagyis nekünk is szükségünk van arra, hogy visszakapjuk a segítséget. Az önkénteseink egy része olyan emberekből tevődik össze, akiket régen segítettünk. De jó lenne, ha a tágabb zsidó közösség is érezné, felelősséggel tartozik a szegényeiért.

Ez a gondolkodásmód nagyon emlékeztet a zsidó hagyományokban erőteljesen jelenlévő adakozásra. Régebben komoly szociális háló működött a közösségen belül a gazdagabbak hozzájárulásával. Hogy látja, újra kéne tanulnunk ezt a szokást?

Teljes mértékben, bár az alapok megvannak. A pénzbeli adakozásra felszólító kampányaink nem voltak túl sikeresek, de tagadhatatlan, hogy másfajta adomány azért érkezik hozzánk. Tehát az alapok megvannak, de kéne még ebben fejlődni. Sokat segítene, ha többen jönnének be az üzletbe vásárolni, és éreznék, azzal a pénzzel a szegényeket támogatják. És szükség lenne a szervezetek együttműködésére is. Ezt a központot működtethetné együtt több zsidó szervezet is, így több adomány érkezne ide, és szélesebb közönség tudna ennek a fontosságáról. Együtt erősebbek lennénk.