A történet főhőse Giorgio, a negyvenes éveit taposó, munkájába belefáradt szobapincér. Körülötte sorra tűnnek fel a közvetlen munkatársai: a tolvaj felszolgálók, a cselédsorba taszított szobalányok, a homofób, antiszemita szakácsok, a hazai munkaerőt mélyen lenéző nyugati menedzsment, és a hotel vonzáskörének járulékos elemei: a prostituáltak és futtatóik, olvasható a regény ismertetőjében. Részlet a könyvből.
zsidónándi, egyben, kisbetűvel, így leírva, ezzel a névvel illetik Nándit a háta mögött kellő tisztelettel, de azért némi leereszkedéssel a hangjukban a róla szóló, róla pletykáló kollégái, közvetlen felettesei. Nándi, bármilyen sokan is fújnak rá a Házban, helytelenítve a sajátos módszereit, és „ahogyan a vendégekkel bánik”, fogalmaznak a rosszakarói. De Nándi jól végzi a dolgát a prostikért sorban álló vendégek és az alakoskodó vezetőség teljes megelégedésére. Igaz, attól, hogy gyakori esetekben dühvel fordult a hirtelen felberregő telefonok irányába, és mindúttal megkérdőjelezi a reggeli telefonos ébresztők hasznosságát, a sorozatos kihágásait mégis feledteti az a tömérdek mennyiségű pénz, amivel degeszre tömi, a saját, munkatársai, majd a szigorú sorrendben felettesei zsebét.
Természetesen az első emeleti vezetők soha nem feledtetik Nándit, illetve az őt zsidónándizó közvetlen kollégái, közvetlen vezetői arról a lefektetett tényről, miszerint probléma egyedül neki kell elvinnie egyedül a balhét.
– Fejlemények! – fogalmaz diszkréten a szállodai álmoskönyv, az egyre sűrűbb gyakorisággal előforduló éjszakai ribilliókról, de ami a legfájóbb egy ötcsillagos Ház makulátlan tisztaságú rezüméjének, ha kitudódnak a balhék, hiszen ahol folyamatosan bűnben utaznak, ott a markecolás, lopás, lenyúlás, agresszió mindennapos, kéretlen látogatói a nappalnak, de legfőképp az éjszakának.
A sorozatos rendőrségi ügyek, a ki nem fizetett prostik, a meglopott vendégek feljelentése nyomán, vagy a hazai, számtalan esetben a szlovák, szervezett alvilág látogatása, a drogos, alkoholos mámorukból kijózanodott vendégek másnapi elszámoltatása, mind-mind az éjszakai műszak szerves tartozéka. Vagyis az éjszaka szennyének folyamatos elsikálására kényszerül a Ház vezetősége, óhatatlanul is Nándi nyakába varrva az éjszaka történteket, ha benne hagyta a kezét, ha nem, de az esetek döntő többségében kétségtelen, hogy Nándi felől fúj a szél.
Kíméletlenül pellengére is állítják EZT A HÜLYE, ZSIDÓ GYEREKET, AKI A SAJÁT ANYJÁT IS ELADNÁ TÍZ FORINTÉRT, FOLYAMATOSAN BEMOCSKOLVA A SZÁLLODA MAKULÁTLAN HÍRNEVÉT, SZÉGYENT HOZVA RÁNK!
Nándi meg csak csendben hallgat, nem szól, és a legkevésbé sem kezd magyarázkodni, olyanoknak, akik az éjszaka otthoni ágyuk védettségében tespednek, miközben ő viszi vásárra a bőrét és a testi épségét kockáztatja, több felől is szorongatva a golyóit. A viharfelhők elcsendesedésével leghangosabban csaholó jóakaróit felkeresi, és személyesen osztja ki a zsákmányból őket megillető részesedésüket, keresve a tekintetüket, de azoknak a szemük sem rebben, mialatt elégedetten hátradőlve a főnöki székükben megolvassák a súlyos bankókat.
zsidónándi közvetlen beosztottai, tettestársai, rettegve figyelik Nándi éjszakai tranzakcióinak sokszínűségét, felettesi fejüket behúzva, zsidónánditól elhatárolódva, nyújtják oda a tenyerüket, a nappalos műszakot teljesítő váltótársai, a műszakok átadásakor, oda-oda dörgölőzve kérdezik sunyin és éhesen zsidónándit a hasznos bevétel nagyságáról.
Márpedig zsidónándi bőségesen termel. Ezért is az érinthetetlen a státusza, amit kiérdemelt, és amivel kedvére visszaél, még több ellenséget szerezve magának Házon belül.
De nézzük csak zsidónándi boltjait. A féktelen kurváztatási szenvedélyeit jól ismerjük, számtalanszor körbe is jártuk már, hagyjuk is a csudába.
zsidónándi kezében összpontosul a lehúzás, a szobáztatás, az áron aluli valutaváltás, a feketepiac működtetése, az összes szakmai fortély, ami egy Házban előfordulhat. Márpedig egy ötcsillagos Házban a busás fizetség ellenében a kedves vendég a szobájában vagy lakosztályában azt tesz, amihez csak kedve szottyan, abba beleszólás, vagy bármilyen nemű korlátozás elképzelhetetlen egy Ház részéről.
De a hobby szintű, kevésbé legális tevékenységeknek és a diszkréciónak éjszakánként nagyon súlyos árat szabtak, amit minden esetben Nándi határoz meg, és kíméletlenül be is hajt.
Ha a felpörgött skandináv vendégeknek a szobaasszony véletlen folytán az esti takarítás alkalmával a fürdőszoba előtti márványpolcon, az előre kikészített, ismeretlen fehér csíkokat jóhiszeműen lemosta a márvánnyal kirakott csapba, amik bizony kokain származékok voltak… Akkor Nándi jön, vigasztal, buksit simogat, intézkedik, és a helyi viszonyokról, helyi árakról mit sem sejtő vendéget legalább ötszörös, de akár tízszeres áron is, de bódító szerekhez juttatja gyanús kapcsolatai révén. És még az öröm mámorától megbokrosodott skandináv vendég hálálkodik és jutalmaz.
De hosszú még az éjszaka, menjünk tovább a Házban, és kukucskáljunk be a szobák magányába.
Ejnye, hát csak nem a negyedik emeleti, kanos vendég telefonál, aki még kora este messzemenőkig visszautasította a választást Nándi virtuális étlapjáról, és inkább maga fogott egy örömlányt az utcáról. De a balekja idő előtt kilőtte a patronjait, kifogyott az óvszereiből. Nincs az a bevarrt zsebű vendég, aki hasonló esetben kikászálódna az ágyból, és nekiindulna egy ismeretlen város, ismeretlen éjszakájának óvszerért, értékeit egy utcai harcos prostituált erősen megkérdőjelezhető becsületére bízva.
Nándi máris ott terem, elfeledve a kora esti, apró kis verbális incidensüket, önzetlenül felajánlja az éjszakás londiner munkáját, aki a soros tevékenységét azonnal hajlandó félbeszakítani (az alvást), taxiba vágja magát, hogy a Háztól távol eső, szomszédos kerület egyedüli szatócsboltjában – pont a Házzal szemben, egymás mellett kettő is – óvszert vásároljon a vendég részére.
Nándi a hátsó irodában komótosan előveszi a titkos rekeszeinek egyikéből a bontatlan óvszercsomagot, felszámolva a képzeletbeli taxiszámlát, és a londiner kieszelt menesztésével járó tetemes költségeket, na és a vendég hepciáskodásáért is büntetés jár. Irdatlan végösszeget állít ki a párszázas óvszercsomagért, amit a vendég felajzottan, gondolkodás nélkül kifizet, jókora jattal megfejelve a londiner rendkívül gyors és szolgálatkész munkáját, örök háláját küldve Nándinak.
zsidónándi bölcsen hallgatva egy percig sem ágál a ráaggatott, csöppet sem hízelgő csúfneve ellen. A recepciós pult árnyékában több, Nándi származásának megegyező Krisztus gyilkos kolléga is megfordul, de valamiképpen az ő származásukról soha nem esik szó. Vagy csak megkímélik őket az előnytelen származásuk visszatérő felemlegetésétől, verbális vegzálástól. Pedig ott vannak. Többen is. Igaz kisebbségben, de képviseltetik magukat, csendesebben vannak mind az átlag keresztény magyar, de ott vannak és tudnak egymásról. De hiába is Nándi kiemelt státusza a recepción, malőr esetén elsőként Nándi származása kerül említésre, igaz Ákos úrral ellentétben nem kényszerül eljátszani, az „utat a sánta zsidónak” megalázó szerepét a kollégái jóindulatának elnyeréséért, Nándi inkább a pénzhajtás éjszakai magányát választotta.
(Gantner Ádám: A szobapincér, Publikon Kiadó, 224 oldal, 2790 forint)