“8000 méter felett a létezés határmezsgyéjén járok. Úgy is mondhatnám: alig létezem” – írta Facebook oldalán a hegymászó.
Klein Dávid Nepálban oxigénpalack nélkül elérte a 8156 méter magas Manaslu csúcsát. “Elértem a csúcsot, jól vagyok” – írta. Leírása szerint fagyott, éles határú tárgyak, sarkos formavilág, dermedt, élettelen és kristálytiszta közeg veszi fent körbe. Az emberi szervezetnek mindenhez oxigénre van szüksége: a mozgáshoz, emésztéshez, gondolkozáshoz, fűtéshez.
A világom egy nehezen megtett lépésből, egy keskeny hó gerincből, sekélyes légzésem ritmusából és pislákoló tudatom zavaros gondolataiból áll. Fizikai értelemben fogoly vagyok: minden tekintetben korlátozott. E szigorú világ szabályai azonban lehetővé teszik számomra, hogy álarcok nélkül találkozhassam önmagammal, pont olyannak látva önmagamat, amilyen valójában vagyok: néha sutának, gyengének, de néha a nemesre és jóra képes embernek. Ez a lehetőség – az önmagammal való közvetlen találkozás lehetősége – számomra mindennél kedvesebbé teszi a hegyek világát. Ott, ahol alig létezem, rátalálok a létezés minőségi, nyers örömére, és ezt megpróbálom lehozni ide, a tenger szintjére, és ezzel a minőséggel „vágni a fát és hordani a vizet”. Néha sikerül, néha nem. Egy biztos: e fizikai értelemben szigorú és korlátozó közeg engem, mint embert felszabadít.”
