Portman mindig is büszkén vallott zsidó gyökereiről, kiállt hazája mellett, de az utóbbi időben kritikusan szemléli az izraeli jobboldali kormány és Benjámin Netanjahu miniszterelnök tevékenységét. Az sem véletlen, hogy a palesztinokkal való kiegyezést, a két önálló állam megoldását sürgető Amos Oz regényéből készített filmet.
Az Oscar-díjas izraeli-amerikai filmsztár, Natalie Portman első rendezését – Cannes után – a rövidesen kezdődő Torontói Filmfesztiválon is bemutatják. Portman a kitűnő izraeli író, Amos Oz életrajzi regényét vitte filmvászonra A Tale of Love and Darkness (Szeretetről, sötétségről) címmel, a rendezés mellett a tragikus sorsú anya szerepét is ő formálta meg. A film Izrael megalapításának idején játszódik…
A bemutató előtt a színésznő interjút adott a londoni The Independentnek, amelyben többek között zsidó gyökereiről és iskoláztatásáról, karrierjének fontosabb állomásairól is beszélt. Portman 1981-ben született Jeruzsálemben, négyéves korában költözött szüleivel az Egyesült Államokba. Gyerekszínészként kezdte karrierjét, első átütő sikerét Luc Besson Léon, a profi című filmjében aratta, majd szüneteltette a filmezést, amíg a Harvard Egyetem pszichológia szakán tanult, és diplomát szerzett.
2010-ben Oscar-díjat kapott a Fekete hattyú őrült balerinájának megformálásáért. Portman fizikailag és mentálisan is azonosult a nagy feladat súlyától összeroppanó táncosnővel. A forgatáskor ismerte meg jövendő férjét, Benjamin Millepied francia koreográfust. Férjét a párizsi opera balettigazgatójának nevezték ki, így a színésznő és kisfia is Franciaországba költözött.
Portmant a rendezés után komoly színészi feladatok várják: ő alakítja Jacqueline Kennedyt abban az életrajzi filmben, amely a gyászoló özvegyet állítja a középpontba, de ő lesz Ruth Ginsberg, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának bírája is.
Portman mindig is büszkén vallott zsidó gyökereiről, kiállt hazája mellett, de az utóbbi időben kritikusan szemléli az izraeli jobboldali kormány és Benjámin Netanjahu miniszterelnök tevékenységét. Az sem véletlen, hogy a palesztinokkal való kiegyezést, a két önálló állam megoldását sürgető Amos Oz regényéből készített filmet.
Iskoláztatására visszatekintve úgy véli, hogy abban túl nagy szerepet kapott a holokauszt. „Azt gondolom, hogy a zsidó közösségnek azt a nagy kérdést kell feltenni, hogy mennyire helyezzük előtérbe a holokauszt tanítását. Természetesen tisztelni kell és emlékezni kell rá, de nem mindenek felett. Emlékeztetni kell bennünket arra, hogy a gyűlölet mindig létezett, és hogy empátiával figyeljük azokat, akik ezt megtapasztalták. Ne az a paranoiás gondolkodás vezessen minket, hogy csak mi vagyunk áldozatok” – nyilatkozta a filmsztár, majd hozzátette: „Néha félelemkeltésre használják, és azt mondják, hogy jön az újabb holokauszt. Természetesen tudatában kell lennünk annak, hogy a gyűlölet létezik, antiszemitizmus is van, de ez nem érint mindenkit. Nem akarok hamis egyenlőséget tenni katasztrófák közé, de azzal segíthetnénk leginkább, ha empátiával fordulnánk az emberek felé, és nem üldözési mániánk vezetne minket.”
Natalie Portman 2007-ben szembesült a ruandai népirtás tragédiájával, erről így beszélt az interjúban: „Elmentünk egy múzeumba, és döbbenten láttam, hogy népirtás történt ebben az országban, pont akkor, amikor én iskolába jártam. De mi csak a holokausztról tanultunk, és például erről a tragédiáról soha nem hallotunk.”