Az amerikai Dél egyik legsötétebb titka
Az amerikai Dél legsötétebb titkainak egyike most százéves. Leo Max Franket (1884–1915), egy atlantai ceruzagyár tehetős, szigorú, zsidó és a korabeli Georgia többsége szerint bűnös munkafelügyelőjét a perének kimenetelével elégedetlen, felheccelt tömeg szadista módon megölte.
Leo Frank egyike a XIX. század végén, a XX. század elején kibontakozó nemzetközi antiszemita hullám áldozatainak. A magyar Tiszaeszlár, a francia Dreyfus-per, az orosz Mendel Beilis-ügy után az egyik legjobban ismert és leginkább vitatott zsidóellenes kampány névadója.
A helyszín a Georgia-állambeli Atlanta, amely már Leo Frank esete előtt is ismert volt faji összetűzéseiről. 1906-ban két fehér nő meggyilkolásával vádolt feketék ellen olyan indulatok robbantak ki, hogy a város több mint egy héten át etnikai csatatérré változott. Egy újságíró „a legrosszabb amerikai városnak” nevezte Atlantát. Az amerikai polgárháború (1861–1865) előestéjén még alig ötven zsidó élt ott. 1910-re a számuk már 4000-re ment fel.
Akkor a város összlakossága 155 000 fő volt. Georgiába hamarosan kétszer annyi zsidó vallású bevándorló érkezett, mint bármely másik államba az amerikai Délen. Az állam és a főváros társadalma kezdetben megbecsülte a zsidókat, akik döntően a reformjudaizmus hívei voltak. A zsidó elit elfogadott része lett a városi establishmentnek, szinte még inkább, mint ahogyan ez az északi államok nagyvárosaiban történt.
A kelet-európai és oroszországi zsidó bevándorlók Amerika-szerte fokozatosan megváltoztatták a korábban érkezett, döntően német zsidókról kialakult, valaha kedvező képet.
A támadások célpontjai többek között az orosz zsidók által működtetett italmérések voltak, s nem tette népszerűvé a zsidóságot az sem, hogy nem voltak közeli kapcsolatai a városi proletariátussal.
Leo Frank német-zsidó családban, Texasban született, de családja hamarosan a keleti partra költözött. A korábban népszerűnek mondható Leo Frank megítélése egy csapásra megváltozott Atlantában, amikor a felügyelete alatt dolgozó, közel száz fiatal munkáslány egyikét 1913. április 27-én, rejtélyes körülmények között, gyalázatos módon meggyilkolták, és a holttestet másnap a gyár pincéjében megtalálták.
A gyilkosság egy szombati napon történt, amikor Leo Frank kevesedmagával tartózkodott a gyárban, s így szinte automatikusan ő vált az egyik gyanúsítottá. A fiatal áldozat, a 14 éves Mary Phagan szexuális eredetű gyilkosság áldozatának tűnt, és hirtelen több nő is előállt a váddal, hogy korábban Leo Frank őt szexuálisan zaklatta. Frankről kiderült, hogy nagy flörtölő volt, és gyakran látogatott nyilvánosházakat. Hamar bizonyítottnak látszott, hogy ő volt a gyilkos: a visszautasított munkafelügyelő nyilván megölte csinos fiatal munkását.
A városi lapok azonban kaptak az alkalmon, hogy a közvéleményt a zsidó gyanúsított ellen hergeljék. Természetesen élt a városban és vidékén az a sztereotípia is, amely a fiatal zsidó férfiak nőéhségére épült, s hangsúlyozta szerepüket a „fehér rabszolgaság”, azaz a prostitúció, illetve a pornográfia amerikai behozatalában.
Amikor az esküdtszék kimondta Leo Frank bűnösségét, és a munkafelügyelőt halálra ítélte, Atlanta utcái megteltek ünneplő emberekkel. A közvélemény valószerűnek látta, hogy a kis Phagan lányt ismert pénzember ölte meg, olyasvalaki, akitől az egyszerű emberek függtek és féltek. Jó érzés volt Leo Franket bűnösnek tudni.
Sokan voltak azonban, akik nem értettek egyet az ünneplőkkel, végül a kormányzó a halálbüntetést életfogytiglani börtönre változtatta (amiért nagy árat fizetett, feláldozta további politikai pályáját, s örökre el kellett hagynia Georgiát). A kormányzó háza előtt 1200 ember tüntetett, később fegyveresek törtek be Leo Frank börtönébe, s William Creen, egy kétszeresen elítélt gyilkos megvágta Frank torkát.
Ezt követően Franket átvitték a 270 kilométerre lévő Marietta városkájába, ahol egy magát Mary Phagan Lovagjainak nevező csapat meglincselte. A lincselésről készült képeket Georgia-szerte árusították. Athan Theoharis és John Stuart Cox amerikai történész szerint
a lincselés után a georgiai zsidók fele elhagyta az államot, s nyomban megalakult az Anti-Defamation League, az amerikai zsidók önvédelmi szervezete, de nyomban újraalakult a Ku-Klux-Klan is.
A teljes cikk itt olvasható.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!