,,A halálgyárat felkészületlenül érte a magyar hatóságok buzgósága”

2015. július 15-én a lüneburgi tartományi bíróság legkevesebb 300 ezer magyar deportált aljas és kegyetlen meggyilkolásában való bűnrészességéért – nem jogerősen – négy év szabadságvesztésre ítélte Oskar Gröninget, az auschwitz-birkenaui haláltábor egykori őrét. A perben mellékvádlóként és tanúként meghallgatott Fahidi Éva hangsúlyozza: nem a büntetés a fontos, hanem az, hogy hetvenegy év után kimondatott: Gröning tette az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény.

Fahidi Éva 1944. július 1-jén érkezett Auschwitz-Birkenauba – ahogy fogalmaz – fegyenci minőségben. „57 nap alatt kizúdítottak 437 ezer embert, és közülük több mint 300 ezret megöltek. Gröning SS-i pozícióban tevőleges tanúja volt mindennek” – mondja. ,,Korábban többször is perbe fogták, de az akkori német törvények nem tették lehetővé, hogy el is ítéljék. A tömeges gyilkossághoz nyújtott segédlet fogalma mint büntethetőségi kategória nem szerepelt a kritériumok között.”

Fahidi Éva/ Fotó: Láng András

Éva kitért a mostani per sajátos előzményeire: ,,Gröning évekkel ezelőtt azzal érvelt egy holokauszttagadóval szemben, hogy ő csak tudja, mi történt Auschwitzban, hiszen ott volt” – utal a múltra. A frankfurti ügyészség már 1976-ban nyomozást indított ellene, de kilenc év után, bizonyítékok hiányában ejtették a vádat. 1985-ben mégis terítékre került az ügye: egy bélyeggyűjtő klubban vitába szállt egy holokauszttagadóval, aki azt állította, hogy a koncentrációs táborokban nem történtek rémtettek. Gröning ezen annyira felháborodott, hogy részletesen elmondta, sőt levélben megírta, mit vittek véghez Auschwitzban, mi volt az ő feladata, és mi mindennek volt szemtanúja.

A beszámolója napvilágra került, majd közel húsz évvel később egy BBC-interjúsorozatban nagy nyilvánosság előtt elismételte, milyen szerepet töltött be Auschwitzban, és mit tud az ott történtekről. Elmondta például, hogy amikor egy részeg SS egy síró csecsemőt talált a rámpán, a lábánál fogva felemelte, és egy teherautó oldalához csapta a fejét. Gröning utólag, a lüneburgi bíróságon azt vallotta: tettük az egész zsidóság elleni akció volt, amit nagyon sajnál.

,,Az emberi érzelmek egész skálája végighullámzott bennem” – idézi fel a Gröning-per tárgyalásakor kavargó érzéseit Fahidi Éva. ,,Az első két nap olyan volt, mintha kinyílt volna a tárgyalóterem teteje, és beömlött volna rajta a Harmadik Birodalom. Merthogy ez az ember 94 évesen sem lépett ki abból az alaptevékenységi köréből, hogy ő egy SS-tiszt. A szavak, amiket használt, az, ahogyan egymás után rakta őket, a mondatszerkesztés módja, mind arról árulkodott, hogy hetven év alatt sem jutott el a tudata mélyéig, mit cselekedtek. Annyit tudott magából kipréselni, hogy erkölcsi felelősséget érez. Akármit mond, a lelkében ma is SS-ember.”

Fahidi Éva

Éva úgy tartja: ez a hetven év után született ítélet gesztus a sorstól. ,,Elégtétel azoknak, akik a bőrükön érezték a mérhetetlen gyűlölettömeget, amint megérkeztek, és ordítozva kirugdosták őket a vagonokból. Azonnal meg akartak győzni mindenkit, hogy nem ember, hanem egy rongy, nulla, neve sincs. Nekünk, magyar deportáltaknak még számunk sem volt. Olyan gyorsan ‘dolgoztak’ a magyar hatóságok, hogy semmire sem volt idő. Még arra sem, hogy akit életre ítélnek, tetoválják” – emlékezik.

A foglyoknak válogatott kínzásokat és megaláztatásokat kellett elszenvedniük. ,,Auschwitzban akármerre néztünk, mindenütt temérdek SS-uniformist láttunk, és mindegyikben egy-egy isten lakozott” – folytatja Éva. ,,Minél kisebb rangban voltak, annál nagyobb veszélyt jelentettek ránk nézve, mert annál közvetlenebb kapcsolatban voltak velünk. Egymást heccelték, hogy ki tud szellemesebb, eredetibb szörnyűségeket kitalálni. Istennek képzelték magukat, akik a világon mindent megtehetnek, és meg is tettek mindent. Ehhez alapot adott a magyar hatóságok irtóztató sietsége, amelynek révén egymást érték az újabb transzportok. A bevagonírozást magyar csendőrök végezték, akik még Eichmann szerint is megdöbbentően brutálisak voltak. 80 embert zsúfoltak be egy-egy vagonba, egy vödör víz és egy WC-nek való vödör jutott rájuk a három napon és éjszakán át tartó úton. A 35–40 fokos hőségben szinte semmi levegő nem volt a vagonokban. Sokan már az utazást sem élték túl.”

A lágert felkészületlenül érte a magyarok deportálási buzgósága. A rövid idő alatt érkező hatalmas tömeg „kezelésére” nem volt kapacitása a halálgyárnak. ,,A szenvedésnek, amire ítéltettünk, rengeteg fokozata volt” – magyarázza Éva. ,,Akit nem öltek meg azonnal, annak laknia kellett valahol, de a barakkok nem voltak készen. Volt olyan, amelyiknek hiányzott a teteje. Aki pechjére abban lakott, esős időben odabent is ázott. Azok a bizonyos, képekről ismert ‘falra rakott koporsók’, az emeletes priccsek sem készültek el, mert nem volt rá idő. A földön aludtunk, olyan szorosan, mint mosogatás után a csöpögtetőben élükre állított tányérok.”

Auschwitz

A lágerben alig volt víz. Amint Éva mondja, gondoskodhattak volna róla, hiszen volt ott egy folyócska, de abba a hamvak egy részét öntötték. ,,Az SS-ek nem is foglalkoztak azzal, hogy legyen vizünk, úgy gondolták: értünk nem kár, ha szomjan veszünk. Volt egy mocsár is, de abból nem lehetett inni. Az egyik oldalán laktunk mi, az újonnan jöttek, a másik oldalán éjjel-nappal, szünet nélkül, a szemünk láttára öntötték bele a krematóriumból a hamvakat. Az a mocsár tele van megszámlálhatatlan teherautónyi emberi hamuval. Jeltelenül.”

Fahidi Éva családjából 49-en nem élték túl a holokausztot. A veszteségért nem kárpótolhatja semmi. Nem gyűlöl senkit, nem akar bosszút állni. „Mi tudjuk, mit jelent a gyűlölet és az, ha megfosztanak valakit az emberi méltóságától. Nem akarunk ilyenek lenni” – vallja. ,,A perben sem az vezérelt, hogy Gröninget megbüntessék. Számomra az volt fontos, hogy a német igazságszolgáltatás mai képviselői, akik korukat tekintve az unokáim lehetnének, kimondják: amit Gröning elkövetett, elévülhetetlen bűncselekmény. Bűn ma is, az lesz holnap és holnapután is.”

Még több Kibic

Művészetterápiás önismereti csoport indul másod- és harmadgenerációs holokauszt-túlélők számára

2024.11.28.6 nap ago
Olyan közeget szeretnének biztosítani, ahol a résztvevők ki tudják mondani a bennük élő múltat, ami ezáltal megközelíthetővé és feldolgozhatóvá válik.

Az egyetlen budapesti zsidó ellenállás a nyilas diktatúrában

2024.11.20.2 hét ago
A józsefvárosi „Kis Varsó” történetéről forgatott a DW Magyar stábja.

Új kötet tárja fel a Debrecenből a strasshofi munkatáborokba deportáltak sorsát

2024.11.13.3 hét ago
Szeged és Szolnok után Frojimovics Kinga és Molnár Judit történészek a Debrecen térségében élő zsidóság 1944-1948 közötti helyzetét és történeteiket tárják az olvasók elé.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »