„Boldog az az ember, akinek szavaival egyetért az örökkévaló”

Ma már alapértékké vált a változásokra való fogékonyság képessége, ezért az LMBTQ közösséghez tartozók számára fontos, hogy felismerjék és megfogalmazzák saját szükségleteiket. A többiek számára pedig, hogy észre tudják venni, elfogadni, és támogatni a megteremtett újat, a változást. Kelemen Katalin rabbi LMBTQ-barát istentiszteletre írt dróséjának (beszédének) szerkesztett változata.

„Forgasd csak, forgasd csak, mert minden benne van abban…” (Pirké Ávot 5:25) – állítják bölcseink a Tóra tanulmányozásával kapcsolatban.

Mi az vajon az e hétre rendelt Tóraolvasmányból, ami éppen mára, erre az LMBTQ-barát istentiszteletre és éppen nekünk szól? Mára, amikor a tágabb világra kitekintve a progresszió egy történelmi mérföldkövéhez érkeztünk: június 26-án az USA Legfelsőbb Bírósága törvénybe iktatta, hogy az azonos nemű párok házasságkötése alkotmányos jog immáron az USA összes államában. Diadal ez és ünnep nem csak az LMBTQ közösség számára, hanem világszerte mindazoknak, akik az egyenlő emberi jogokat alapvető etikai értékként tartják számon.

De sok teendőnk van még ezen a téren, mert más országokban nem ilyen jó a helyzet. Magyarországon például, bár a regisztrált élettársi kapcsolat törvényes elfogadása szintjén tartunk, mégis sokan küszködnek nemi identitásuk és irányultságuk titokban tartásával, a nem vállalás, a szégyen mardosó érzésével. Többször reális, mint vélt félelmek alapján sokan tartanak még karrierbeli hátrányoktól, családi konfliktusoktól, társadalmi kirekesztettségtől. S vannak aztán olyan országok is, ahol még sokkal rosszabb a helyzet, mint itt, Magyarországon.

Mi a Tóra üzenete mára, amikor homofób nézeteik igazolására sokan éppen a vallásokat használják – azok fundamentalista szellemű értelmezéseit helytelenül az egyedül érvényes igazságnak kikiáltva.

Celáfhád lányainak története (4.Mózes 27:1 – 11) ritka és jelentős pillanat a Tórában: bepillanthatunk a törvényalkotás folyamatába, tanújává válunk annak, hogy hogyan keletkezik egy új törvény. Ez a törvény itt a női, leány-ágon való örökösödés jogának megteremtése. Egy patriarchális, törzsi társadalomban, egy fiú-örökösök nélküli családban a láthatatlanság homályából egyszerre előlép öt – névvel is megnevezett, individuálissá tett – leány-testvér, saját jogukon való örökösödést követelve maguknak. „Előlépnek” és „odaállnak” a vezetők és az egész közösség elé. Egy olyan világban, amelyben nincs kijelölve számukra magától értetődő hely, példamutató bátorsággal és öntudatossággal megteremtik azt.

Szavaik az Örökkévaló lelkes helyeslésével találkoznak: „Kén b’not Celáfhád divrot… – Helyesen beszéltek Celáfhád lányai” (7.v.) Igen, ez az!’ Sőt: „Így íratott meg ez a hetiszakasz fönt a Mennyben!” – bólogat az Örökkévaló Rási kommentárja szerint. Reflexióját továbbfűzve, a Szifré midrásgyűjtemény egy megállapítását idekapcsolva Rási még inkább példa értékűvé emeli ezt az epizódot: „Boldog az az ember, akinek szavaival egyetért az Örökkévaló!”

Szövegünk egy – az előbbiekhez látszólag egyáltalán nem kapcsolódó – narratívával folytatódik, Mózes utódjának kijelölésével. A kettőt azonban összeköti egy kulcsszó: az ÁVÁR ‘átmenés egyik helyről a másikba’, ‘áthaladás’, ‘változás’, ‘transzformáció’ jelentésű héber szó. Ez a szó áll Celáfhád birtoka átszármaztatásának kifejezésére. Majd az Örökkévaló a szimbolikus nevű Hár Háávárim-ra, azaz a „Transzformáció Hegy”-ére küldi fel Mózest (27:12), hogy arról a magaslatról ráláthasson a vezetés átadásával, a generációváltással együtt járó változások szükségességére.

Ma, amikor minden eddigit meghaladó mértékben és tempóban zajlanak a változások a nagyvilágban, alapértékké válik az adekvát, előremutató változásokra való fogékonyság képessége. Az LMBTQ témára vonatkoztatva: az e közösség bármely csoportjához tartozók számára fontos, hogy felismerjék és megfogalmazzák saját szükségleteiket. A többiek számára pedig, hogy észre tudják venni, elfogadni, és támogatni a megteremtett újat, a változást. [Nem mellesleg: ne felejtsük el, hogy népnevünk: az ‘IVRI‘ is ‘(át)Haladó’-t, ‘Változó’-t jelent!]

Mit mond nekünk ez a narratíva Istenről? Szentírásunkban számos néven neveztetik Ő: a ‘Létezés’-hez kapcsolódó Tetragrammatonon kívül találkozunk maszkulin imidzseket idéző nevekkel (pl. Ádonáj – Úr, Melech – Király, Cúr – Kőszikla) és a feminin princípiumhoz kapcsolódó elnevezésekkel is (a nőnemű szó Sechiná – A Jelenlét, a Köztünk Lakozó; vagy a rechem: anyaméh szóból származó Háráchámán: Az Irgalmas).

Itt, Mózes imájában különleges névvel illeti az Örökkévalót: „Elohé háruchot l’chol bászár – minden test szellemének Istene” (27:16) Egy midrás szerint Mózes így imádkozott: „Világ Ura, Te ismered minden ember gondolkodását és tudod, mennyire eltér az egyiknek a gondolkodása a másikétól. Jelölj ki vezetőül olyan embert, aki képes lesz gyermekeid mindegyikének észjárásával boldogulni” (Tanchuma XI.) Az Örökkévaló maga a tökéletes vezető modelljeként jelenik itt meg: érzékeny, odafigyelő, egyéni különbözőségeinket akceptáló, elfogadó, befogadó.

Tóránk e heti tanításában tehát a követendő emberkép a bátor, saját igazáért, jogaiért kiálló ember, aki ingoványos talajon is megteremti az újat. Isten pedig bölcs, befogadó és elfogadó, aki szereti sokszínűségünket. E kettő harmóniája legyen ma számunkra e Rási sornak az üzenete: „Boldog az az ember, akinek szavaival egyetért az Örökkévaló.”

(Dróse az LMBTQ-barát sáchárit istentiszteletre. Elhangzott a Bálint Házban, 2015. július 11-én, Pinchász (4Mózes 25:10 – 30:1) sábátján.)