Vidéki művház, hangos zsidózás. De nem olyan. Magyarország egyetlen zsidó színháza, a Gólem Zalaszentgróton járt. A hvg.hu megnézte, hogyan dolgozik az idegengyűlölet ellen egy színház, és miért megy turnéra ingyen 12 vidéki településre.
A Lefitymálva a sajátunkétól eltérő csoportba tartozó emberek másságával (előkerülnek a cigányok, a kínaiak, a törökök, a melegek) foglalkozik, így a téma a kocsmától a parlamentig az elmúlt években mindig aktuális maradt. A saját, jellemzően balos értelmiségi közönség helyett az alkotók most úgy gondolták, itt az idő elvinni az előadást Budapestről új emberek felé. „Tök fontosnak tartom, hogy kibújjunk a hétker belső életéből. Hogy ne csak az Aurórában, a Bálintban (zsidó közösségi ház) vagy az IKI-ben (Izraeli Kulturális Intézet) ülve próbáljuk megváltani a világot. Nagyon nehéz, de ki kell mozdulni Budapestről. Mióta játsszuk a darabot, folyamatosan tanulunk. Eddig csak egyvalaki ment ki az előadás alatt, akiről kiderült, túlélő és nem bírja hallgatni a viccelődést a holokauszttal” – mondja Borgula András, a Gólem Színház művészeti vezetője.
A Jön a Gólem projekt júniustól decemberig 12 vidéki településen (Gyöngyöspata, Verpelét, Mezőcsát, Bonyhád, Zsámbék, Kapolcs, Kővágóörs, Keszthely, Orosháza, Jánoshalma és Sárbogárd) játssza az előadást ingyenesen, Zalaszentgrót volt az első állomás.
A projekt az előadás előtt is dolgozik a településeken: egyrészt megjelennek a helyi médiában, és igyekeznek minél szélesebb közönséget elérni, másrészt a budapesti előadáshoz hasonlóan az adott helyszíneken kamerával felszerelve kérdezgetik az embereket arról, mi jut eszükbe a szóról, hogy zsidó? Az élet írta csodás válaszokat (pénz, Izrael, holokauszt, a múlt-jelen-jövő, a gyíkemberek, zsidó szex) aztán beépítik az előadásba.
„Az egyik szélsőség összehúzott szemekkel elmegy, a másik lehúzza a tréningfelsőt, és megmutatja a Dávid-csillagos nyakláncát. Az önkénteseink között is vannak, akik számára fontos a zsidóságuk, de a tapasztalt előítéleteken kívül nem tudnak mit kezdeni vele.”
A társulatnak minden településen segítenek a helyi önkéntesek. Ők az előadások előtt részt vesznek egy zsidóságról szóló workshopon, majd később egy találkozón, ahol megbeszélhetik a tapasztalataikat. Gróton egy anya és a fia segíti a Gólem munkáját. „Az anyuka közmunkából él, a fiú most felvételizik szupermarketbe. Csodás és nyitott emberek, elájultak, mikor az ortodox zsinagógába együtt toltuk a sóletet. Őket most már nem lehet átverni, de a projekt előtt körülbelül azt hitték, hogy a zsidóknak patájuk és szarvuk van. Ez nem őket minősíti, hanem az országot. A kormány éppen azzal az ötlettel flörtöl, hogy aki bevándorló – vagy zsidó vagy cigány vagy más – az veszélyes. Mikor a parlamentben elhangzik, hogy össze kellene írni a zsidókat, mert veszélyesek, miért ne vennék ezt komolyan az emberek? Egy képviselő mondja, akit a tévében mutattak”, meséli Borgula.
Egy fiatal srác a közönségtalálkozón azt mondta, vannak, akiknek itt kellett volna lenniük, de nem jöttek el. „Alig várom, hogy találkozzam egy ismerősömmel, aki római katolikusnak vallja magát, de neten pont olyan chemtrailes sztorikat terjeszt, mint ami a darabban is volt. Például mi van, ha emlékeztetem, hogy Jézus zsidó volt?”
Egy idősebb úr felhozta a migráció témáját és megjegyezte, hogy a gyűlöletkeltés minden körülmények között borzasztóan káros. Az előadás és a beszélgetés közötti rövid szünetben egy fiatal lány arról beszélt, hogy valami zsidós cuccra számított, de épp az volt a jó, hogy „minden irány erősen ki volt hegyezve”. Felmerült még az is, mitől kóser a kóser, és előkerült a klasszikus kérdés: mitől zsidó Borguláék színháza?
A teljes cikk itt olvasható.