Menekültkérdés: „Irgalmasak legyünk mindenkivel, aki segítségre szorul”

Körkérdés a menekültügyről. Ismerjük egyrészt az idegenek befogadásáról szóló tórai parancsot és az európai liberális értékrendet, másrészt viszont sok magyar zsidóban ott munkál a félelem a nyugat-európai zsidók ellen is elkövetett merényletek miatt. Vajon hosszú távon nem fordul-e ellenük is, ha most szolidárisak? Szerkesztőségünk érzékelte ezt a dilemmát, ezért megkérdeztük a zsidó közösség prominens szereplőit, milyen választ adnak a kétségekkel küszködőknek. Elsőként Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) rabbija válaszát adjuk közre.

Európai zsidóként nehéz erre a kérdésre kellő objektivitással válaszolni. Egyrészt mint zsidók, gazdag kollektív történelmi tapasztalataink vannak arról, milyen kiszolgáltatottságot jelent menekültnek, bevándorlónak, jövevénynek lenni, aztán ott van a Tóra, amely nem egyszer felhívja a figyelmünket az „idegenek” tiszteletére és befogadására. A másik oldalról viszont sajnos szomorú empirikus tudásunk van arról is, hogy a valódi mély integrációt nélkülöző közel-keleti bevándorlók illetve gyermekeik tömegei közül hogyan kerülnek ki a zsidó közösségek ellen (is) irányuló kegyetlen fundamentalista merénylők, és merényletek.

Nehéz egy ilyen dilemmára válaszolni. Ilyen helyzetben is érdemes „Izrael örök sziklájához”, a Tórához – és annak tradicionális kommentárjaihoz – nyúlnunk a válasz reményében.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a témában gyakran idézett bibliai vers –  „Szeressétek az idegent, mert idegenek voltatok Egyiptom országában (5Mózes 10:19.).  – a zsidó kommentárok szerint arra a nem-zsidónak született emberre vonatkozik, aki betér a zsidó közösségbe (Talmud, Bává möciá 59b).

Ugyanakkor létezik egy talmudi alapszabály (Sábát 63a.), amit ez esetben is alkalmaznunk kell. Eszerint még akkor is, ha egy bibliai versnek a mélyebb vizsgálatát követően a szószerinti értelemtől eltérő interpretációt találunk, mindig figyelembe kell venni az Írásnak az elsődleges, szó szerinti jelentését.

A fenti tórai parancsolatok szó szerinti értelmezéséről a következőt írja a barcelonai Áron háLévi rabbi (13. század közepe) Széfer Háhinuch című könyvében (431. micva). „…Ebből a különleges micvából azt is kell tanulni, hogy irgalmazni kell annak az embernek, aki egy olyan városban él, amely nem a szülővárosa, sem pedig az, ahol ősei családja lakik. Ne tekintsünk félre, amikor látjuk őt és nincs neki segítője. Ahogy látjuk, a Tóra megparancsolta, hogy irgalmasak legyünk mindenkivel, aki segítségre szorul. Ezekkel a tulajdonságokkal érdemesek leszünk arra, hogy az Örökkévaló is irgalmas legyen hozzánk és az égi áldás hulljon a fejünkre. Az Írás utal a parancsolat okára is, amikor azt mondja, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában«, ezzel emlékeztet minket, hogy mi már egyszer megégettük magunkat azzal a nagy fájdalommal, amit minden ember érez, aki idegenek között, egy ismeretlen országban találja magát. Amikor emlékezni fogunk arra a szívszorongató érzésre, amit ez okoz, és amit mi magunk is tapasztaltunk, amiből az Örökkévaló nagy szeretetével kiszabadított minket, akkor a mi irgalmunk is megerősödik minden ember iránt, aki hasonló helyzetben van”.

Emellett természetesen nem kell hosszan részleteznünk, milyen jelentősége van a zsidó vallás tanításai között a vendégszeretetnek. A hagyomány szerint Ábrahám ősapánk legfontosabb jellemzője volt az idegenekkel gyakorolt vendéglátás és kedvesség.

No, de az idegenekkel szembeni vendéglátás persze nem egyenlő a bevándorlók korlátlan befogadásával. Mi a helyzet azzal, ha munkát akarnak vállalni, és ezzel némileg szűkítik a helybéliek életterét. Nos a háláchá a következő választ adja erre a kérdésre:

Joszéf Káro rabbi (Spanyolország 1488–Zefat 1563) Sulchán áruchjában (uo. 156. fejezet) találunk korlátokat az idegenek munkavállalására vonatkozóan. Ebből tudjuk, hogy az idegenek a saját városukon kívül nem üzletelhetnek, mert azzal a helyiek megélhetését rontanák, ugyanakkor, „ha ugyanúgy vállalja az adófizetés terhét, akkor már nem lehet őt visszatartani” (5. paragrafus). Ehhez a Römá (uo.) még a következőt teszi hozzá: „ha azzal a szándékkal érkeznek, hogy letelepedjenek, és rendesen részt vállaljanak a közterhekből, mint a helyi lakosok, ehhez egyes vélemények szerint joguk van, mert minden embernek joga van ott lakni, ahol akar, hisz azok is, akik most ott laknak, valamikor oda érkeztek és elfoglalták azt a helyet.”

Mindemellett abban az esetben, ha felfedezünk az idegenek között olyanokat, akiről biztosan lehet tudni, hogy veszélyt jelentenek a város lakóira, akkor egyértelműen jogunk van elküldeni a veszélyt jelentőket és megakadályozni letelepedésüket a városban, ahogy Akiva rabbi tanította a Talmudban (Bává möciá 62a.):„A saját életed előbbre való, mint a felebarátodé”. Azonban nem ítélkezhetünk általánosító módon, és nem ítélhetünk el senkit, egyedül jelenlegi cselekedetei alapján.