A mélyszegénységben élő roma fiatalok ritkán tudnak lépéseket tenni közösségük megerősítéséért, érdekeik érvényesítéséért. A projekt keretében a sajókazai dr. Ámbédkar Iskola 9-10.-es diákjai foglalkozásokon vesznek részt az identitás, kommunikáció, közösség- és szervezetfejlesztés témaköreiben. Fontos szerepet játszanak a zsidó ifjúsági és közösségfejlesztésben jártas szervezetek, akik saját példáikkal és módszereikkel járulnak hozzá ahhoz, hogy a projekt végére a roma fiatalok saját szervezetet tudjanak létrehozni és működtetni.
30 fokos hőség, a falu kihalt. A kutyák mélabúsan ugatnak az autónk által húzott, lapos porfelhőre. A gazdák, ha hallják is a jelzést, nem bújnak elő a hűs falak mögül. Egyetlen ház mutat életjelt. Az élénk kékre festett Dr. Ámbédkar Iskolából vidám ricsaj szűrődik ki. A magas építésű, földszintes épület első látásra sem hétköznapi, a hagyományos tintát idéző bohém vakolat kreatív belső miliőt sejtet. Nem is csalódunk! A hátsó traktusról megközelíthető belső közösségi tér első látásra is nyitottságról, sokszínűségről és elfogadásról vall. A tekintélyes méretű könyvespolcon lexikonok, szótárak sorakoznak, a falakon színes, angol nyelvű plakátok versengenek a figyelemért, a sűrűn dekorált frontoldalon jól megfér egymás mellett a Vénusz születése repró a buddhista jelképekkel, előkelő helyen egy megviselt fehér zongora áll. A tág folyosóról nyíló New York, Tokyo, Chicago és Bombay feliratú, nyitott ajtajú osztálytermekben gimnazista fiatalok nyüzsögnek. Ezen a napon tanítás helyett „Projekt Hetet” tartanak, kötetlen stílusban, ám előre megtervezett koreográfia szerint, amelynek csúcspontja a házi Ki-mit-tud. Itt mérik össze tudásukat a tanárok és diákok is. A projekt hét eme programját azok a diákok szervezik, akik részt vesznek a Norvég Civil Támogatási Alap, a MAZS Alapítvány és az European Union of Jewish Students által támogatott More Roma-Zsidó Ifjúsági Vezetőképző Projektben.
A kamaszok itt épp olyanok, mint a többi, hasonló korú fiatal a világ bármelyik pontján. Szertelenek, vihogósak és titkolózóak. Egy-egy nyilvánvalóan együtt járó párostól eltekintve a lányok és fiúk külön kis szigeteken susmorognak. A kozmikus felszabadultság pillanataiban elhatározom, hogy eredményhirdetés után kifaggatom a MORE programban résztvevő diákokat, mit kaptak eddig a kéthetente péntekenként tartott foglalkozásoktól, amikor is a tanórákat követően informális oktatáson alapuló ifjúsági vezetőképzésről, közösségről, identitásról tanulnak.
Mi a MORE PROGRAM?
A mélyszegénységben élő roma fiatalok ritkán tudnak lépéseket tenni közösségük megerősítéséért, érdekeik érvényesítéséért. A projekt keretében a sajókazai dr. Ámbédkar Iskola 9-10.-es diákjai foglalkozásokon vesznek részt az identitás, kommunikáció, közösség- és szervezetfejlesztés témaköreiben. Fontos szerepet játszanak a zsidó ifjúsági és közösségfejlesztésben jártas szervezetek, akik saját példáikkal és módszereikkel járulnak hozzá ahhoz, hogy a projekt végére a roma fiatalok saját szervezetet tudjanak létrehozni és működtetni. Az itt megszerzett gyakorlati ismeretek és közösségi élmény fontos alapot jelent a későbbi önálló kezdeményezéseikhez, az életben való boldogulásukhoz.
A válaszok teljesen egybecsengenek: „Merészebb lettem”, „Megtanultam megszólalni”, „Már nem félek kiállni mások elé”, „Magabiztosabb lettem”. Többen elmondják, hogy jobban ki tudják magukat fejezni, már nem izgulnak, ha beszélni kell, többen konkrét célokról számolnak be. Rákérdezek: Mit gondoltok, az életkilátásaitok javulnak? Csillogó szemek néznek rám, erősen bólogatnak, bár az életkilátások szó még kicsit idegenül hangzik számukra, de tökéletesen értik jelentését. Két fiatal már tudja, mit csinál az iskola elvégzése után: egy fiú édesapjával Ausztriába megy vasbeton-szerelési vállalkozáson keresztül, egy komoly tekintetű, csendes hangú lány gyerekekkel szeretne foglalkozni. Óvónő lesz, ez az álma.
Horváthné Budai Júlia igazgatónő elmondása szerint a környéken a közmunkán kívül nincs munkalehetőség. A legfontosabb cél, hogy az iskola roma fiataljai lássanak valami reális célt, azt tűzzék ki maguk elé, és ennek érdekében képesek legyenek cselekedni is. A két, konkrét tervvel büszkélkedő diákra rákérdezek nála, igen, ők a jó példák, tudják, merre haladnak, van jövőképük, és nekik sikerülni is fog a mélyszegénységből való kitörés. Az iskola már kitermelt néhány pozitív példaképet: az eddigi végzősökből többen továbbtanultak, például az Egri Főiskolán, egy végzős fiúból rendőr lett. Ezek a történetek erőt adnak az itt lévőknek. Az idei Projekt Hét Ki-mit-tud vetélkedőjét a MOREs diákok önállóan szervezték, beleértve a vendégek meghívását, az ideszállított meleg ételt, a vetélkedő meghirdetését, konferálását és teljes lebonyolítását. Mindehhez már kellett a projektben összegyűjtött bátorság, önbizalom, kifejező- és szervezőkészség is. Kellett, hogy a gyerekek a mindennapokban megszokotton túl újabb informális csoportokat is megismerjenek, és kellett az is, hogy elhiggyék: aktívan kezdeményezni új dolgokat nem csak lehetséges, de jó is.
Sajókaza, 2015. június 10. szerda