Nem szabad ragaszkodnunk a vitatkozáshoz, hiszen Mózes is figyelmen kívül hagyta a számára joggal járó kóvedet, és ő ment el békülni a lázadókhoz, nem pedig fordítva.
„És ne legyen olyan, mint Koráh és gyülekezete” (17:5). A Talmudban tanuljuk: „mindenki, aki ragaszkodik a vitatkozáshoz, áthágja a mondatban olvasható tiltó parancsolatot, valamint azt is tanuljuk: „felkelt Mózes és elment Dátánhoz és Ábirámhoz (16:25), vagyis nem (szabad) ragaszkodnunk a vitatkozáshoz, hiszen Mózes is figyelmen kívül hagyta a számára joggal járó kóvedet, és ő ment el békülni a lázadókhoz, nem pedig fordítva.
Ezt egészíti ki a Háfec Háim: „szent kötelessége az embernek, hogy ne ragaszkodjon a vitatkozáshoz, még akkor sem, ha a törvény és az igazság vele van.
Ez tanulható Mózes viselkedéséből, aki „elment Dátánhoz és Ábirámhoz”, és nem ragaszkodott a vitához, hanem megpróbálta visszatéríteni őket.
Ezek alapján látható, hogy nem csak a máhlajke tilos, hanem azt is tudnunk kell, hogy ha valakinek lehetősége van elsimítani egy vitát, de meg sem próbálja azt, akkor tórai előírást hág.
