Ősei aranyművesek, textilkereskedők, kékfestők voltak, ő viszont az első magyarországi fonó- és szövőgyár megalapításával szerzett magának hírnevet. Dr. Buday-Goldberger Leó neve a XX. században, egészen 1997-ig egyet jelentett a hazai textilipar történetével. Május 5-én volt 70 éve, hogy meghalt Mauthausenben.
Az immáron negyedik generáció óta textilkereskedelemmel foglalkozó Goldberger családnak az igazi világhírnevet az 1878-ban született Leó szerezte meg, akiről már életében is számos városi legenda született. A rendkívül takarékos, az üzleti életben pardont nem ismerő férfi Budapesten és Bécsben szerzett jogi végzettséget, majd apja kívánságára bekapcsolódott a cég vezetésébe, ahol annak halála után, mint alelnök és vezérigazgató működött. A vállalat az első világháború idején a hadsereg szállítója volt, Goldberger Leót pedig már ekkor foglalkoztatta a gondolat, hogy a szövetkikészítéssel-és nyomással foglalkozó gyár mellett saját fonó- és szövőgyárat alapít, de erre csak a háború befejeztével, 1923-ban nyílt lehetősége. Ekkor építették fel, részben külföldi befektetők közreműködésével a szövödét Kelenföldön, majd 1927-ben a fonodát is. Ugyanitt 1930-ban selyemszövödét, 1932-ben pedig vigonyfonodát is létesítettek.
A cég 1922-ben a belvárosban, a mai Arany János utcában megvásárolta az addig csak bérelt – ma a Közép-európai Egyetemnek helyet adó – irodaházat, és itt rendezték be a központi irodákat és a készáruraktár jelentős részét.
Goldberger Leó, aki korának ismert, köztiszteletben álló személyisége volt, s egyebek mellett írókkal, tudósokkal, színészekkel, politikusokkal ápolt jó kapcsolatot (a harmincas évektől tagja volt a parlamenti Felsőháznak is), a textilgyártás területén számos újdonságot vezetett be. Többek között felismerte a század elején megjelent rézoxid műselyem jelentőségét, s 1919-ben ennek felhasználásával kezdte meg „Parisette” márkanevű termékeinek, elsősorban ruha-, blúz- és fehérnemű-anyagainak gyártását, melyhez megszerezte a német Bemberg cégtől a kikészítés kizárólagos jogát, illetve az 1930-as években bevezette a filmnyomást és a szintetikus indigó színezék használatát. 1934-től külföldön, így Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában, sőt, ázsiai és afrikai országokban is több leányvállalatot alapított. 1937-ben az ő anyagi támogatásával jött létre a József Nádor Műegyetemen a textilkémia tanszék.
Vállalata 1938–1939-ben érte el sikereinek csúcsát, ekkor több világkiállításon is kapott díjakat, kitüntetéseket. A zsidótörvények Goldberget, dacára annak, hogy az iparügyi miniszter lehetővé tette számára, hogy külön engedéllyel megtarthassa elnök-vezérigazgatói posztját, tragikusan érintették. A II. zsidótörvény (1939) életbe lépése ellen a Parlamentben, egy a későbbiekben elhíresült beszédében külön is felszólalt. A második világháború alatt a vállalat tengerentúli kapcsolatai megszakadtak, Goldberger Leó azonban mégis tovább fejlesztette gyárát: új gépeket, licenceket vásárolt, valamint egy új üzemet is berendezett a kotonin nevű pótanyag feldolgozására.
A gyár sikerét, felvirágoztatását, rövid ideig talán úgy tűnt, a vészkorszak eseményei sem tudják meggátolni, ám a zsidók ellen irányuló intézkedések végül Goldberger Leót és családját is elérték; kiterjedt kapcsolatai sem mentették meg attól, hogy a Gestapo letartóztassa és Mauthausenbe hurcolja. A tábor felszabadulását csak nem sokkal élte túl, 1945. május 5-én hunyt el. Ezzel kapcsolatban ismét csak a városi legendákra hagyatkozhatunk: halálát egyesek szerint éhhalál, más feltételezések szerint viszont vérhas okozhatta.
A vállalatot 1948. március 26-án Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Rt. néven államosították, 1949. szeptember 13-án pedig nemzeti vállalattá alakult, amibe aztán más textilgyárakat is beolvasztottak. Az övét az 1949–1950-es átszervezések során két vállalatra osztották: az egykori kelenföldi gyárból a Kelenföldi Textilkombinát Nemzeti Vállalatot, az óbudaiból pedig a Goldberger Textilnyomó és Kikészítő Nemzeti Vállalatot hozták létre. 1963-ban alakult meg a BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalat,melynek központja a volt Goldberger-gyár maradt. 1989-ben a BUDAPRINT tönkrement, ellene, s benne a korábban már részvénytársasággá alakított BUDAPRINT Goldberger Textilművek Rt. ellen felszámolási eljárás indult, amely 1997-ben fejeződött be. Ezzel a több mint 200 éves cég végleg megszűnt.
