Nem a büntetés, hanem az ítélet a fontos, és a per végére talán majd kiderül, hogy miért kellett hetven évnek eltelnie a felelősségre vonásig – mondta Pusztai-Fahidi Éva auschwitzi túlélő, aki úgynevezett mellékvádlóként és tanúként is részt vesz az egykori auschwitz-birkenaui náci haláltábor egyik utolsó élő őrének németországi perében. Az őr bocsánatot kért az áldozatoktól.
A 93 éves – a német sajtó által Oskar Gröning néven azonosított – vádlottat a Hamburg melletti Lüneburgban állítják bíróság elé. A vád szerint bűnrészes legkevesebb 300 ezer ember meggyilkolásában. A náci párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként a haláltáborba szállított és gázkamrába küldött emberek hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának. Az 1944. május 16. és július 11. között végzett tevékenységével kapcsolatban emeltek vádat ellene.
Gröning mindig is nyíltan beszélt SS-múltjáról, nem tagadta, hogy 21 évesen lelkes aktivista volt, és egyetértett a zsidók megsemmisítésének szükségességével. Ami bűnösségét illeti, interjúiban azzal érvelt, hogy miután közvetlenül nem vett részt a mészárlásban, nem tekinthető – és ő sem tekinti magát – bűnösnek.
Most, 93 évesen, pere első tárgyalásán azt mondta, morális bűn mégiscsak terheli, és bocsánatot kér az áldozatoktól.
A részvétel az eljárásban a lelki és a fizikai megterhelés, és “a korom ellenére rettenetesen fontos” – mondta Pusztai-Fahidi Éva, aki április 28-án tesz tanúvallomást a bíróság előtt. “Nem számítottam arra, hogy valaha is részt vehetek egy SS tiszt perében, aki ott, Auschwitz-Birkenauban volt alkalmazott. Azt, hogy ott dolgozott, nem is tudom kimondani” – tette hozzá a 90. életévében járó túlélő, aki már kiutazott Magyarországról a németországi perre.
A vádlott a haláltábor vasútállomásának peronján – a “rámpán” – teljesített szolgálatot, ahol szétválogatták a lágerbe deportált embereket. A vagonokból kihajtott foglyokat itt két csoportra osztották. Az egyikbe a kényszermunkára alkalmatlannak ítélt emberek kerültek, akiket rögtön gázkamrába küldtek.
A vádlott az ő holmijukkal foglalkozott, és a vádhatóság szerint tudta, hogy a tárgyak tulajdonosait a halálba küldik. A csomagokat eltakarította a rámpáról, hogy a következő szerelvényen érkező foglyok ne sejthessék, mi következik. Ezután átkutatta a csomagokat és a bennük talált pénzt átadta az SS illetékeseinek.
A hannoveri ügyészség által megvádolt férfi peréhez 62-en csatlakoztak mellékvádlóként, többnyire holokauszt-túlélők és áldozatok rokonai. Közülük 15-en szólalnak fel a bíróság előtt.
“Nem számítok arra, hogy (a vádlott) az érveink súlya alatt összeroppan és bocsánatot kér” – mondta Pusztai-Fahidi Éva. “Nem az a fontos, hogy megbüntessék. Az a fontos, hogy a német igazságszolgáltatás mai képviselői, akik annyi idősek, mint az unokáim, kimondják, hogy bűnös volt, gyilkos volt” – hangsúlyozta.
A túlélőket nem a bosszú vagy a gyűlölet vezérli, mert nem gyűlölnek senkit, a rémtettek elkövetőit sem. “Nem gyűlölünk, mert nem akarunk gyűlölni. Mi nagyon tudjuk, milyen amikor az embert gyűlölik és megfosztják emberi méltóságától, és nem akarunk ilyenek lenni. Azokkal szemben sem akarunk törleszteni, akik mindent megtettek azért, hogy ne legyünk emberek” – mondta.
“Amikor a megbocsátásról van szó, az jut eszembe, vajon ha (a vádlott) anyámat megkérdezte volna a rámpán, hogy meg akar-e halni 39 évesen, vagy megkérdezte volna a húgomat, hogy te meg akarsz halni 11 éves korodban, akkor ők mit válaszoltak volna? Nem kaptam tőlük felhatalmazást, hogy a nevükben azt mondjam, meg akartak halni 39 évesen és 11 évesen. A saját nevemben pedig azt tudom mondani, hogy túl vagyunk rajta” – tette hozzá Pusztai-Fahidi Éva.
