Sosem látta viszont az 1939-es Zsidó Nők Imakönyvét

Háromszáznegyven kötetből álló bibliagyűjteményt avattak a tiszaderzsi református templomban. Páratlan az 1939-es Zsidó Nők Imakönyve is, amelyet Hartmann Vilmosné beregszászi zsidó nő adott át szomszédjának, mielőtt Auschwitzba hurcolták, azzal a feltétellel, hogy hazatérésekor visszakapja.

Háromszáznegyven kötetből álló bibliagyűjteményt avattak a tiszaderzsi református templomban, többek között óorosz, orosz, ukrán, moldáv, bolgár és szlovák nyelvű imakönyveket, sőt Egyiptomból érkezett arab nyelvű, illetve német aranyozott Bibliát is bemutatnak a páratlan múzeumban.

Fodor Gusztáv református lelkész-igazgató, a gyűjtés irányítója elmondta: a múzeumba összegyűjtöttek 114 teljes Bibliát, 102 darab Újszövetséget, 15 fajta képes Bibliát, 47 énekeskönyvet, valamint 30 féle imakönyvet, amelyeket összesen harminc nyelven írtak. A legnagyobb ritkaságokat a Magyar Bibliatársulat küldte, de Magyarországon kívül érkeztek különlegességek a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Délvidékről is, a legrégebbi darab 1774-ből származik.

A gyűjtemény egyik legérdekesebb darabját, egy skót család 1802-től 1600-ig visszamenő családfáját is tartalmazó Bibliát, egy tiszaszentimrei lakos ajánlotta fel – közölte a lelkész.

Páratlan az 1939-es Zsidó Nők Imakönyve is, amelyet Hartmann Vilmosné beregszászi zsidó nő adott át szomszédjának, mielőtt Auschwitzba hurcolták, azzal a feltétellel, hogy hazatérésekor visszakapja. Sajnos ez nem történhetett meg. Megrendítő dolog, hogy a halála előtti évben az imakönyvbe tulajdonosa a következőket írta: “Kíváncsian várom az Örökkévalótól, hogy mit hoz ránk a jövő esztendő”.

A teljes cikk itt olvasható.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »