Probléma az emlékezet inflálódása

A Berlinben élő ukrán író, Katya Petrovszkaja családja történetéről írta a Talán Eszter című regényt, amely 2014-es megjelenése óta több német irodalmi díjat is kapott. A családtörténetet kutató írónak az volt a legmegdöbbentőbb, hogy édesapja nem tudta biztosan a saját nagymamája nevét. Válasza, a Talán Eszter lett a könyv címe, amely nemrég jelent meg magyarul a Magvető Kiadónál.

Petrovszkaja szerint a második világháború sok tragikus momentumáról keveset beszélünk, a holokausztra való emlékezés pedig inflálódott, a szavak elveszítették eredeti jelentésüket.

Katya Petrovszkaja úgy érzi, a családi múlt adott neki felhatalmazást arra, hogy a huszadik század történelmi tragédiáival foglalkozzon, a családi történet mégsem cél volt, inkább csak alapanyag. A Talán Esztert nem is tartja családregénynek. „Bár valóban a saját családom történeteit dolgoztam fel, a könyv általában a múltról, az emlékezésről szól. Közben azokra a tragédiákra is gondoltam, amelyek ma zajlanak a világban. Próbáltam rájönni, hol van az a határ, ahol még képesek vagyunk valódi részvétet érezni, mégsem bolondulunk bele abba, ami a múltban történt, vagy éppen történik körülöttünk” – mondta el lapunknak.

A negyvennégy éves Katya Petrovszkaja huszonhét éves kora óta él Berlinben, ez az első regénye és az első nagy lélegzetű szöveg, amelyet német nyelven írt.

Németország szerinte egyedülálló ország, amiért a toleranciát és a múltért való felelősségvállalást társadalmi-politikai programmá tudta tenni, a német múltfeldolgozást ugyanakkor nem tartja kifogástalannak. „Németországban az emlékezéskultúra nagyon érzékeny, néha inkább neurotikusnak nevezném. Sokszor és sokat beszélnek a holokausztról, szinte mindent tudnak róla, de kevés szó esik arról, hogy mi történt a második világháborúban a harcmezőkön, illetve a hadifogságok történetéről vagy a keleti front tragédiájáról. Pedig a Wehrmacht emberveszteségének kilencvenhárom százalékát a keleti fronton szenvedte el. Ugyanakkor a Szovjetunió is hatalmas veszteségeket szenvedett. Ezeknek az emberveszteségeknek a mértéke sokaknak még ma sem világos. Az egykori Szovjetunióban pedig a holokauszttal kapcsolatban jellemző az elhallgatás, a hamisítás. Én tulajdonképpen a két emlékezéskultúra metszéspontjában élek, és mindkettő hiányosságairól próbáltam beszélni ebben a könyvben” – mondja az író.

Petrovszkaja szerint Nyugat-Európában az emlékezet inflálódása is probléma. „Sokszor az az érzésem, hogy úgy veszik a szájukra holokauszt szót, mint egy darab pizzát.” A Talán Eszterben megpróbálta visszaadni az elkoptatott szavak eredeti jelentését, valódi szörnyűségét és szépségét. Úgy érzi, sikerült a saját, személyes történeteit odaajándékozni az olvasónak. „Úgy írtam meg ezt a könyvet, mint egy mesét. Elindultam a nagyvilágba, és szembesültem a történelmi katasztrófákkal.”

A teljes cikk itt olvasható.