Rabbi Ziemba Varsóban nőtt fel, és sziporkázó zseniként, csodálatos Talmud tudósként tartották számon. A varsói gettó egyik központi figurája volt, és ugyan volt lehetősége a menekülésre, ő maradt és támogatta a lázadókat. Pészahkor, a felkelés során halt meg a gettóban 72 évvel ezelőtt.
A csodálatos Talmud tudós
Rabbi Ziemba 1883-ban született, Varsóban nőtt fel, és sziporkázó zseniként, csodálatos Talmud tudósként tartották számon. Tizennyolc évesen egy gazdag kereskedő lányát vette feleségül, de nem állt be dolgozni a családi vállalkozásba, hanem a következő húsz évben a Tóra tanulásnak szentelte idejét, amelyet élete legboldogabb időszakának tartott.
Amikor meghalt az apósa, Rabbi Ziemba átvette boltjának irányítását, hogy eltarthassa a családot. Több városba is hívták, hogy dolgozzon rabbiként, de ő visszautasította az ajánlatokat mondván, hogy munka mellett többet tanulhat, mintha rabbiként tevékenykedik.
Később azonban Gerrer Rebbe kérésére mégis elkezdett rabbiként dolgozni Varsóban. Ráadásul 1930 és 35 között, a gazdasági válság idején tönkrement a családi vállalkozásuk is, kénytelenek voltak bezárni a boltot. A jeruzsálemi főrabbi pozícióját is felajánlották neki, de ő nemet mondott.
1935-ben beválasztották a varsói rabbi tanácsba, és ő lett az ortodox zsidóság egyik első szószólója Lengyelországban.
A varsói gettó egyik központi figurája
A második világháború kitörése és Lengyelország német megszállása után Rabbi Ziemba lett a varsói gettó egyik központi figurája, támaszt és reményt nyújtott a szenvedőknek. Titkos helyszíneken szervezett Talmud Tórákat, kockáztatva ezzel saját biztonságát is. A felesége a gettóban halt meg.
Rabbi Ziemba kétszer szabadulhatott volna a gettóból. A sváci Sternbuch család segítségével costa ricai útlevelet és állampolgárságot kapott, de a vezetéknevét rosszul írták az iratokba, ezért semmisnek nyilvánították a papírjait.
Egy másik alkalommal Rabbi Ziembát és a varsói rabbi tanács két másik tagját a katolikus egyház akarta megmenteni, de mindhárman elutasították a segítséget azzal, hogy a rabbi tanács működése erőt ad a zsidóknak a túléléshez.
Rabbi Ziemba egy bizottságot alapított, amely a peszah ünnepléséhez szükséges kellékekkel látta el a gettó lakóit. A rabbit folyamatosan figyelték a hatóságok, ezért személyesen nem vehetett részt a gettóban szerveződő ellenállásban, de elsőként adakozott, amikor a mozgalomnak pénzre volt szüksége, és megáldotta a lázadókat.
Halála
Nem sokkal peszah előtt kezdődött a lázadás a varsói gettóban. Rabbi Ziemba úgy készülődött az ünnepre, mintha semmi nem történne körülötte. Széder este a harcok abbamaradtak, és Ziemba úgy vezette az ünnepet, mintha békés hétköznapokat élnének.
A következő napokat különböző búvóhelyeken töltötte, ahonnan látni lehetett, ahogy a gettó lassan porig ég. A nácik házról házra járva égették fel mindent, hogy megtörjék a lázadókat. A Kupiecka 7. alatt álló épület is elpusztult, ahol Ziemba rejtőzködött.
A bujkálók fulladoztak a füstös levegőtől, azért Ziemba néhány társával megpróbált átrohanni az utca másik oldalára, ahol Rabbi Ber rejtőzködött, miközben géppuskával felszerelt SS katonák masíroztak a közelükben.
Ziemba lányának, Rosának sikerült átjutni a másik oldalra, és egy kézmozdulatot tett a többiek irányába, amelyet azok félreértettek. Ziemba rohanni kezdett 5 éves unokájával, Yankele Berrel a kezében, de hamarosan velőtrázó sikoly és géppuskatűz következett. Ziemba holtan esett össze.
A rabbit a Kupiecka 4. alatt álló ház udvarán temették el átmenetileg.
1958-ban a lengyel kormány újjá akarta építeni a varsói gettó területét. Ekkor Ziemba unokaöccse, Rabbi Avraham és Rabbi Yitzchok Meir Ziemba nagy erőkkel kezdték felkutatni a rabbi földi maradványait, exhumálták a testet és Izraelbe szállították.
A temetésen több tízezren vettek részt, és a rabbit végül az Olajfák Hegyén helyezték örök nyugalomra.
