A Csányi utca 5-ben álló életveszélyes állapotú, üresen málladozó épületet lebontani nem lehet, ezért a hetedik kerültei önkormányzat úgy döntött, hogy a mai Belső-Erzsébetváros arculatát alapvetően befolyásoló, a XIX. század második felében Budapestre özönlő, asszimilálódó zsidóság bemutatására szenteli a bérházat.

A hetedik kerület egyik legkisebb – életveszélyes állapotban, üresen málladozó – bérházának a sorsa nem kevés fejtörést okozott a helyi önkormányzatnak. Mivel műemlék, lebontani nem lehet a Csányi utca 5-öt, pedig a képek magukért beszélnek: távolról sem egy ingatlan-aranybánya a romtanya. A műemlékvédelmi kötöttségek miatt viszont képtelenség rá vevőt találni.

Statikailag szóba se jöhet, hogy esetleg ezt is romkocsma-hasznosításra adják bérbe. A túlzott elromkocsmásodástól egyébként is ódzkodnak a hatóságnál – szerintem teljesen érthetően, hiszen addig kell ritkítani a trendvonatot, amíg nem úgy hirdetnek a sajtóban budapesti túrákat, hogy: „100% romkocsmamentes!”. Így aztán az önkormányzat úgy döntött, hogy az épületet a mai Belső-Erzsébetváros arculatát alapvetően befolyásoló, a XIX. század második felében Budapestre özönlő, asszimilálódó zsidóság bemutatására szenteli.

Gazdag zsidók, szegény zsidók

A fő látványosság az emeleten lesz. Ott rendezik be ugyanis a zsidó lakásokat. Különböző társadalmi státusú lakók, ráadásul más-más években, sőt évtizedekben kimerevített életképei várják a látogatókat.

Az első lakás egy sikeres zsidó vállalkozó családi fészke 1896-ból. A millennium évében mind Magyarország, mind a magyar zsidóság a csúcsra ért. A tiszaeszlári vérvád már megtörtént, bizonyos antiszemita indulatok már dúltak, ám Belső-Erzsébetváros ekkor valódi zsidónegyed, hisz a lakosság 80 százaléka zsidó, ami arányait tekintve ezt követően csökken.

A fiktív 1896-os zsidó vállalkozócsaládban két gyermeket neveltek. Ráadásul a technológiai fejlődés áldásait is ki tudták használni: a vezetékes ivóvíz-, csatorna-, sőt az áramszolgáltatás is beindult már. 1895-ben a földbe ásott villanykábel nyomvonala épp a Csányi utca alatt húzódott.

A kiállítás korabeli polgárcsaládja kétnyelvű: magyarul és németül is beszéltek. Mind a családfő, mind a neje részt vett a Pesti Izraelita Hitközség életében.

Amíg a férj az üzlettel foglalatoskodott, a feleség jótékonykodott. A család komfortos kényelmét a lakásban fürdőszoba és egy nem zsidó cseléd is fokozta.