Ki zsidó és ki nem az; egy vidéki nagybácsi jó tanácsai hitleráj idejére, darabolós gyilkosság 1944-ben – rettentően érdekes eredeti dokumentumok mutatják meg, hogy élték meg a holokausztot Budapesten. A Budapest Főváros Levéltárának új oldala, a Széttépett esztendők a fociban is burjánzó antiszemitizmusnak is emléket állít: így ugrott rá a többi csapat az MTK kivéreztetése után az ingyen koncra.
1940-ben az MLSZ szerette volna leggyorsabban megszerezni az MTK Hungária körúti stadionját. Azért lobbiztak a miniszternél, hogy ne hosszabbítsák meg a klub bérleti szerződését, és „a kimondottan zsidó sportegyesület” helyett kapják meg ők az ingatlant.
A Hungária körúti stadiont egyébként az egyesület építtette a fővárostól használatba kapott ingatlanon, de a labdarúgó szövetség a felújítások elmaradására hivatkozva akart einstandolni. Az igazi ok persze egyértelmű volt: úgy gondolták, a zsidótörvények után eljött az alkalmas idő, amikor az egész pályát le lehet nyúlni, és át lehet játszani valamelyik politikailag jól álló havernak.
A „keresztény, nemzeti alapokra helyezett labdarúgás” nevében beadott MLSZ-es kérelemnek azonban több, szintén politikai alapú riválisa akadt. Az ellenlobbisták között volt többek között a BTC nevű klub is, a honvédelmi miniszter pedig a leventemozgalomnak akarta megszerezni a pályát. Végül azonban egyiküké sem lett, hanem a MOVE-é, azzal a feltétellel, hogy a leventeünnepségekre önköltségi alapon odaadják a pályát.
A pályaelvétel egyébként csak az MTK-ra mért végső csapás volt. A zsidótörvények addigra már teljesen ellehetetlenítették az asszimiláns zsidó gyökerű klub működését. 1938-ban a sportot felügyelő Országos Testnevelési Tanács rendeletben tiltotta meg például, hogy zsidó sportolók képviseljék a magyar színeket Németországban és Olaszországban, illetve a magyar csapat külföldi túráján zsidó kísérő vegyen részt. Amikor mégis kicsempészték az egyik vezetőt egy görög túrára, a csapat masszőre jelentette fel az egyesületet.
A teljes cikk itt olvasható.
