március 30, 2015

Százhúsz éve, 1895. március 30-án született Carl Lutz svájci diplomata, a második világháború idején budapesti konzul, aki a vészkorszak alatt több tízezer magyar zsidót mentett meg a deportálástól.

Élet a tunéziai zsidó enklávéban. ERBA, Tunézia. Több száz eljegyzési vendég gyűlt össze a tunéziai üdülőközpont egyik szigetén. Itt, a muszlim világ szívében a tömeg természetesen arabul beszélt, és a fülbemászó, arab dallamokat is vérbeli arab zenészek játszották. Ám nem arabok ünnepeltek, hanem ortodox zsidók.

Tel-Avivban egy építkezés előkészítésekor, egy új irodaház felhúzása előtt a kötelező ásatáson olyan ősi kerámiatöredékekre bukkantak, amelyek jelenléte a régészek szerint sörfőzésre utal. Ráadásul valószínűsíthetően egyiptomiak használták a kerámiákat. A kutatókat meglepte, hogy a mai Tel-Aviv helyén is éltek egyiptomiak.

Ki zsidó és ki nem az; egy vidéki nagybácsi jó tanácsai hitleráj idejére, darabolós gyilkosság 1944-ben – rettentően érdekes eredeti dokumentumok mutatják meg, hogy élték meg a holokausztot Budapesten. A Budapest Főváros Levéltárának új oldala, a Széttépett esztendők a fociban is burjánzó antiszemitizmusnak is emléket állít: így ugrott rá a többi csapat az MTK kivéreztetése után az ingyen koncra.