Pandzarisz Dinának meg kellett harcolnia azért, hogy énekesnő lehessen, azóta már viszont két nagylemeze is megjelent. Több műfajban is otthonosan mozog, énekel jazzt, keleties népzenéket, de még középkori keresztény műsora is van. A szefárd zsidó zene azonban kiemelt szerepet játszik az életében.
„Amikor négyéves koromban megkérdezték, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, rögtön rávágtam, hogy énekesnő” – mondja Pandzarisz Dina, akivel egy zenés este apropóján találkozunk a Bálint Házban. Gyerekeknek fog itt hanukai dalokat tanítani, amelyhez a kíséretet Lamm Dávid gitárművész biztosítja majd. Mivel jócskán van még időnk a kezdésig, így nyugodtan végigszaladhatunk Dina énekesi pályafutásának fontosabb állomásain.
Dinát először a Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Táborban hallottam énekelni, akkor szitáron kísérték, és igencsak az indiai hangzásvilág dominált az előadáson. „Mindig nagyon vonzott a Távol-Kelet világa, 23 éves koromban egy fél évig tartó Nepál-India túrán vettem részt, amely során különleges zenei hatásokat szívhattam magamba” – meséli. Kezdetben sok műfajt kipróbált, de főként a keleti népzenék vonzották, a leghitelesebbnek azonban a zsidó zene képviselőjeként érzi magát. „A zsidó zene, és ezen belül is a szefárd zsidó zene az, amely a legtermészetesebb a számomra. Amikor először meghallottam ezeket a dalokat, annyira magaménak éreztem őket, mintha mindig is ezt énekeltem volna. Úgy tűnik az én zsidóságom a zene szempontjából is genetikailag kódolt.”
Iskolában soha nem tanult zenét, magánúton Horváth Mária énekesnőtől vett énekórákat, aki, mint mondja, kitűnő választásnak bizonyult. „A felmenőim között sok zenész volt, például opera énekesnő nagynéni, vagy a dédnagyapám, aki hat hangszeren is játszott. A szűk családomban viszont senki sem foglalkozik zenével, mindenki az üzleti szférában dolgozik. Ezért a szüleim számára egyáltalán nem volt kézenfekvő, hogy engem zenére taníttassanak” – kezdi magyarázni, hogy miért kellett magántanárhoz fordulnia. Dinát azonban nagyon érdekelte a zene, ezért úgy döntött, a saját útját fogja járni, különórákat vett éveken át, és rendszeresen gyakorolt.
„A mai napig harcolnom kell azért, hogy elfogadják, hogy azt csinálom, amihez értek, amit szeretek. A művészvilág ugyanis egészen más dimenzió, furcsa, idegen és félelmetes egy olyan valaki számára, aki egészen másban él” – válaszolja arra a kérdésre, hogy milyen szülői támogatást kapott ahhoz, hogy énekesi karriert kezdhessen. „A családom számára az énekesi pálya egy ijesztő dolog, amelyhez olyan képzetek társulnak, mint, hogy részegen csámborgok az éjszakában. Most pedig, hogy kétgyermekes anyuka lettem, még nehezebb, hiszen aggódik a család, hogy »úristen, a gyerekek biztosan otthon sírnak utánam«. Ez persze egyáltalán nincs így. A családomban sokszor nem értik, hogy a zenész szakma, az nem olyan, amit egy napi nyolcórás munka keretébe lehetne szorítani.”
A kezdeti nehézségek ellenére Pandzarisz Dina már 20 évesen több zenei projektben vett részt, együtt zenélt például Szakcsi Lakatos Bélával és Müller Péter Sziámival. Az első nagy lehetőség viszont egy olaszországi nemzetközi fesztiválon adódott, ahová azért hívták, hogy Magyarországot képviselje. „Ezer ember előtt léptem fel, egyedül egy nagy színpadon, és annyira jól sikerült, olyan hihetetlenül nagy örömmel és befogadóan álltak hozzám, hogy ez meg is adta nekem a szükséges visszaigazolást, hogy igen, képes vagyok rá, és ne adjam fel.” Ezután kezdett el Dina együtt dolgozni Neumark Zoltán zongoraművésszel, aki azt javasolta neki, hogy ismerkedjen meg a szefárd zsidó zenével. „Amikor Neumark Zoltánnal jiddis és héber dalokat játszottunk együtt, egyszer csak feltette nekem a kérdést: miért nem játszunk szefárd dalokat, amikor neked ez annyira testhez álló lenne?” – emlékszik vissza, hogyan kezdődött a szefárd zene iránti rajongása.
http://www.youtube.com/watch?v=kxvHNdGiVCI
Rövid időn belül meg is jelent az első nagylemeze Dina: Durme Durme címmel, amelyen főleg szefárd dalok szerepeltek. A lemezen Dinát Dés András, Szokolay Dongó Balázs és Mester Sándor kísérték, utóbbit váltotta később Lamm Dávid, aki a beszélgetésünk közben meg is érkezik a Bálint Házba. A lemezt követően koncertek sorozata következett, felléptek több helyen, itthon és külföldön egyaránt, 2014-ben például ők nyithatták meg a Népzene Ünnepét a Müpában, és beválogatták őket a budapesti WOMEX, a világzenei expó nulladik napjára, ahová 95 pályázatból választották ki a tíz legjobb produkciót. 2015-ben pedig megjelent a Dina: Hamavdil című második nagylemeze is, amelyen a szefárd vonalat vitték tovább. „Szerettem volna bemutatni hogyan képzelem el én a középkori szefárd zsidókat, akik számos néppel és kultúrával érintkeztek, így a lemezen szereplő görög, török, kurd dalokkal azt az érzést próbáltam kelteni, mintha a zsidók összejöttek volna a különféle népekkel egy közös zenélésre.”
Az éneklésen kívül mostanában Dina főleg a gyerekeit neveli, de verseket is ír, amelyekre alapozva a jövőben egy saját szóló lemezt tervez. Eredetileg kommunikációt és művelődésszervezést tanult a főiskolán, ezért a média világa sem idegen tőle, saját műsort vezetett a Civil Rádióban, majd két éven át volt szerkesztő-műsorvezetője a Mancsvár című állatvédelmi magazinműsornak az ATV-ben. A jövőben szeretne több külföldi fellépésen részt venni.
Miközben erről beszélgetünk a program valahogy megváltozik, és gyerekek helyett felnőttek foglalják el a kis színpad előtti széksorokat. A kisebbek daltanulás helyett inkább a hátsó asztalokon elhelyezett hanukai fánkok és sütemények fogyasztását választják alternatív programként, a közönség idősebb tagjai azonban lelkesen éneklik Dinával együtt az olyan ismert dallamokat, mint a Máoz cur, Hánerot hálálu, Szevivon vagy az Una kandelika.
„A zene számomra nem csak munka vagy hobbi. Ezt nem én választottam, engem választott ez a hivatás. Szeretnék ezzel foglalkozni ameddig csak élek. Nem az a célom, hogy sztár legyek” – mondja –, „csak azt remélem, hogy az élet megadja nekem, hogy abból élhessek, ami oly sok örömöt ad nekem, és, hogy át tudjam adni ezt a felemelő érzést annak, aki hallgatja.”
