A Talmud azt tanítja, hogy “egy igaz ember feltételes átka, akkor is megvalósul, ha a feltétel nem következik be”.
A Bál HáTurim (Jákob ben Áser 1269-1343) rámutat, hogy ez az egyetlen párásá (leszámítva néhányat Dvárim könyvéből, ahol egyes szám első személyben beszél) ahol Mózes neve nem kerül említésre. Véleménye szerint ennek indoka a következő szidrában (Ki tiszá) keresendő, ahol Mózes győzködi Istent, hogy bocsásson meg a zsidó népnek (2Mózes 32:32) az Aranyborjú vétke miatt. Többek közt azt mondja, hogy ha nem bocsát meg Isten, akkor legyen a neve (Mózesé) kitörölve az egész Tórából.
Noha végül Isten elfogadja Mózes fohászait és megbocsát, a Talmud (Makkot 11a) azt tanítja, hogy “egy igaz ember feltételes átka, akkor is megvalósul, ha a feltétel nem következik be”.
Isten részben végrehajtja Mózes “kérését”, azáltal hogy kitörli a nevét az egész hetiszakaszból. A szavak hatásáról a Sulhán Áruh-ban (Jore Dea 376:2) is olvashatunk: “ne nyissa ki az ember a Sátán száját”, vagyis óvakodjunk, hogy mit beszélünk, mert a szavaknak teremtő ereje van, ahogy a Talmud (Moed Katan 18a) mondja: “a szövetség ajkak által köttetik” (“ברית כרותה לשפתיים”)
