Napi Tóra: Az első lépés

Bizonyos érdemekkel rendelkeznie kell az Örökkévalóhoz szóló embernek. Isten segitsége csak az ember által megkezdett úton érkezhet, az első lépés megtételéhez nem nyújt támaszt.

Izrael tábora elhagyta Egyiptomot 2448. Niszán hónap 15-én reggel, néhány nappal később (21-én) úgy festett, a történet gyászos véget ér. Őseink előtt a tenger, mögöttük a kor legerősebb hadserege tornyosult fenyegetően, a szabadság távolodó álomképnek tűnt.

Négy eltérő vélemény – zsidóknál nem is sok – fogalmazódott meg: voltak, akik a tengerbe akarták vetni magukat, mások Egyiptomba akartak visszatérni, megint mások harcolni akartak, a negyedik csoport tagjai imával fordultak Istenhez.

Mózes igyekezett megnyugtatni a tömeget: „Az Örökkévaló fog harcolni értetek”! (14:9). Meglepő módon a Teremtő e szavakkal szólt Mose rábénuhoz: “Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiaihoz, hogy vonuljanak”! (uo.15.).

Miért e szigorú hang? Rabbi Háim ben Attar (Or HáHáim, 1696-1743) nagyjából a következőket mondta: nemde a veszélybe került ember első rekciója, hogy imával fordul Istenhez, miért tiltotta ebben a helyzetben? Azért, mert bizonyos érdemekkel rendelkeznie kell az Örökkévalóhoz szóló embernek. Isten segitsége csak az ember által megkezdett úton érkezhet, az első lépés megtételéhez nem nyújt támaszt”.

Páratlan lehetőség, egyben komoly kockázat az első lépés megtétele, mert „minden úton, melyen az ember menni kíván, vezetik őt az égből” (Mákot 10b)