A hanuka sokáig egyáltalán nem volt kiemelkedően fontos esemény, a 19. század végétől azonban fokozatosan az amerikai zsidóság legnépszerűbb ünnepévé nőtte ki magát. Ehhez pedig a karácsony és az amerikai fogyasztói kultúra hathatós együttműködésére volt szükség.
Néhány nappal ezelőtt egy ismerősöm azzal a kérdéssel keresett meg, hogy mit szokás hanukakor ajándékozni, ugyanis az egyik barátja úgymond benősült, és nem tudja mit illik ilyenkor adni a család zsidó részének. Ajándékot? Hanukára? Nem, nálunk nincs ilyen szokás, maximum a gyerekeknek dugdosnak oda a nagypapák egy kis csokit vagy aprópénzt, de a felnőttek nem igazán ajándékozzák meg egymást, mint karácsonykor – válaszoltam. A kérdés ennek ellenére egyáltalán nem alaptalan, a hanuka elkarácsonyosodása ugyanis egy igenis létező jelenség, amelynek egyik velejáró következménye, hogy a hanuka mára a legismertebb zsidó ünnep lett a világon.
Pedig ez nem volt mindig így, a hanuka egészen a 19. század végéig egyáltalán nem számított a jelentősebb zsidó ünnepek közé, azok mindig is a tavaszi peszách és az őszi ünnepek, a ros hásáná, jom kipur és a szukot voltak. A hanuka nyolc napjából amúgy egyik sem pihenőnap (a beleeső szombatot leszámítva), amikor is magára az ünnepre kellene fókuszálni, úgy mint a szintén nyolc napos pészach vagy szukot esetében. „Néhány évszázaddal ezelőttről nincs semmiféle feljegyzés arról, hogy Amerikában a zsidók ünnepelték volna a hanukát” – mondja Dianne Ashton, a Rowan Egyetem történelem professzora az NPR-nak. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem ünnepelték a hanukát, csak éppen nem volt annyira fontos esemény, hogy beszámoljanak róla.
Aztán 1880 és 1920 között több mint kétmillió kelet-európai zsidó emigrált ez Egyesült Államokba, sokan közülük olyan zárt zsidó közösségekből érkeztek, ahol nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a hanuka megünneplésének. Az új hazájukban a középosztály felé törekvő zsidók gyorsan adoptálták az amerikai szokásokat: a hálaadást, július negyedikét és az amerikai, szekularizált karácsonyt. Bár ez utóbbi még mindig túlságosan keresztény ünnep volt a számukra, így aztán pont kapóra jött az ugyanarra az időszakra eső hanuka. Az Amerikában letelepedett zsidók tehát elkezdték elkarácsonyosítani a hanukát: feldíszítették az otthonaikat, különböző dalokat énekeltek, majd később a hanukia is kikerült a főterekre a karácsonyfák mellé. És persze ajándékokat adtak egymásnak.
Dianne Ashton szerint a hanukai ajándékozás hagyománya Cincinnatiben kezdődött valamikor a 19. század második felében, amikor is egy helyi rabbi úgy próbálta a zsinagógába csalogatni a gyerekeket, hogy hanukakor ajándékokat adott nekik. Az országos lapok pedig felkapták a sztorit, és ezáltal kezdett elterjedni, hogy hanukakor a zsidó gyerekek ajándékot kapnak. Ennek ellenére, többek szerint is a karácsony hatása a hanukára kézenfekvőbbnek tűnik. Nem véletlen, hogy a present (ajándék) az első angol szavak között volt, amelyek jiddis nyelvű lapokban szerepeltek, a Forverts (mai nevén Jewish Daily Forward) magazinban például már 1906-tól kezdve megjelentek a hanukai ajándékokat reklámozó hirdetések. Akkoriban kezdett kibontakozni ugyanis a szinte már pazarlónak mondható amerikai fogyasztói kultúra, az áruházak tulajdonosai pedig jó üzletet láttak a hanukában.
A második világháború után már a hanuka volt az első számú ünnep az amerikai zsidók körében. Egy, az ’50-es évek elején, Chicago egyik külvárosában készült felmérés szerint például a hanukai gyertyák meggyújtása volt a legnépszerűbb micva, megelőzve a széder este vagy éppen a szombat megtartását. Az ünnep akkori népszerűségét azonban már nem csak a karácsonnyal való kapcsolódásának köszönhette, de a vallási intolerancia elleni üzenete is sokat számított a liberális Amerikában, a polgárjogi mozgalom korában. Az ’50-es évek végére a hanuka ünnepi tartozékai is szépen kibővültek, volt már hanukai papírdekoráció, üdvözlőlapok, szalvéták, csomagolópapírok, szalagok, csokoládék, játékok és fonográf lemezek. Már a szülők is megmutathatták a gyerekeknek, hogy a hanuka nem a szegény ember karácsonya, hanem egy annál sokkal jobb ünnep, amely nyolc napon át tartó ajándékozást jelent.
A hanuka azóta is tartja magát a zsidó ünnepi toplisták élén az Egyesült Államokban, már a bevásárlóközpontokban is megjelentek a hanukiák, a zsidó családok pedig hanukafát állítanak otthon, ami tulajdonképpen egy karácsonyfa, csak éppen zsidó szimbólumokkal díszítik fel. Az üzletekben minden évben újabb és újabb, kimondottan a hanuka alkalmából piacra dobott termékek jelennek meg. Az idei sláger például a kilencágú menórafa és egy zsidó férfit ábrázoló bábú, amelyik a karácsonyi manók mintájára született. De bő a választék a hanukamintás pulóverekből és a hanukai mézeskalács házikókból is. Talán már csak a hanukai rénszarvasok hiányoznak, de valószínűleg ezzel nem lesz komoly probléma, a rénszarvas legalábbis kóser állat, tehát rajtuk aztán nem fog múlni. (Rudolf, a piros orrú rénszarvas amúgy is egy zsidó reklámszakember, bizonyos Robert L. May találmánya.)
Az újdonsült amerikai szokások viszont szép lassan átterjednek más kontinensek zsidó közösségeihez is. Ha nem is abban a sajátos, giccses formában, de a hanuka kiemelt ünneppé alakulását és a zsidó karácsony kifejezés elterjedését már mindenképpen az amerikai hanuka hatásának köszönhetjük. Sőt, valószínűleg Izraelben sem lenne a hanuka annyira népszerű ünnep, ha az Egyesült Államokban nem csináltak volna ilyen nagy ügyet belőle.
