A zsidó apáca, aki mégsem tért meg

A zsidó származású apáca történetét feldolgozó Ida című film szinte példátlan kelet-európai sikertörténet. A lengyel Pawel Pawlikowski alkotása az Egyesült Államokban idén a második legnagyobb bevételt hozó, nem angol nyelvű mozi, Európa országaiban is rekordokat döntöget.

Nem meglepő, hogy a fesztiválokon sem lehet neki megálljt parancsolni: körútja még tavaly Torontóban kezdődött és a mai napig tart. Ezek után pedig megállíthatatlanul robog tovább az úgynevezett díjszezon állomásain sem. Míg a hétvégén Rigában szinte „ész nélkül” tarolt az Európai Filmdíjon, szerdán Strasbourgban pedig az Európai Parlament Lux-díját is bezsebelte. Legutóbb pedig Golden Globe jelölést kapott a legjobb idegennyelvű film kategóriában, ahol többek között az izraeli Gett – Válólevél című filmmel kell a díjért versenyeznie.

A téma adja magát. A mű főhőse, Anna, az apáca megtudja, hogy valódi neve Ida, zsidó származású, és a családja meghalt a holokausztban. „Számos más film is készült Lengyelországban, amely társadalmi vitákat generált; az Idával még a látszatát is igyekeztem elkerülni annak, hogy kurzusmunkát vagy politikai kiáltványt készítek” – mondja a Népszabadságnak Pawel Pawlikowski rendező, aki több évtizedes nyugati kitérő után tért vissza Lengyelországba. Most pedig már szinte nemzeti hősként tartják számon.

Azt Pawlikowski sem tagadja, hogy az Ida a lengyel társadalomban is téma lett, bár szerinte azért, mert sokan a saját ideológiai vitáikat erőltették rá a filmre. Ezzel a jobboldali lengyel sajtó vádjaira utal, amelyek szerint az Ida lengyelellenes alkotás. Bár – teszi hozzá, Izraelben pedig akadt, aki azt kérte számon, hogy a központi karakter miért nem tér vissza az zsidó valláshoz. Mások antiszemitának kiáltották ki, mert a film alapján úgy vélték, hogy a sztálinista népirtók szinte mind zsidók.

Zsidó származású művészként Pawlikowski a világ számos pontján tapasztalta a szélsőséges indulatokat. „Ha valaki megnézi az Idát, látja, hogy mekkora ostobaság, amit ma is sokan gondolnak Lengyelországban: aki lengyel, az katolikus, aki zsidó, az nem lengyel.”

Pawlikowski lengyelnek tartja magát, még akkor is, ha évtizedekig nem Lengyelországban élt. A hatvanas években ott volt kisgyerek, majd tizenhárom évesen anyja vele együtt Angliába költözött a szerelméhez. Igyekezett alkalmazkodni a környezetéhez, de hiába lett hippi, majd rockzenész, nem lett angol. Lengyel maradt. A karrier amúgy tipikus. Némi irodalmi és filozófiai kitérő után a filmezés jött, előbb dokumentumfilmek, aztán játékfilmek és a szinte magától értetődő visszatérés a gyökerekhez: Varsó.

http://youtu.be/EYmeG8Csmmc

Forrás: nol.hu