“Sose értettem az egészségmániásokat. Miért kell arra tudományos bizonyíték, hogy jobb egy pagonyban sétálni, mint állandóan otthon punnyadni? Miért az országos kampány, orvosi fenyegetés, nyilvános megbélyegzés és a szabad emberek közösségéből való kitiltás ahhoz, hogy rávezessék a bagósokat arra a fölismerésre, hogy egészségesebb a hegyi levegő, mint az agyonfüstölt tüdő és szoba?” Részlet Dés Mihály gasztronómiai anyaregényéből egy zöldséges fasírt recepttel.
“Miért van szükség legalább két meszecsüszeti egyetem három Nobel díjasának a becsületszavára ahhoz, hogy rájöjjünk, ha torkos lurkóink folyton csipszet zabálnak, kólát szlopálnak, literszám locsolják a kecsapot mindenre, ami a tányérjukra kerül (és most ne firtassuk, hogy mi kerül a tányérjukra), valamint étkezés után csakúgy, mint két étkezés között mindenféle művi édességgel tömik magukat, akkor előbb-utóbb kissé piknikussá válnak?
Bár sose beszéltünk erről, anyám is így gondolhatta, mert nem volt szokása, hogy evidenciákon rágódjon. Egyszerűen csak tartotta magát néhány magától értetődő elvhez. Pédálul igyekezett sokat mozogni. Bár kamaszkorától a legváltozatosabb és legveszedelmesebb betegségekkel küszködött (ennek hajmeresző történetét részlegesen ő maga írta meg 88 évesen Orvosaim című dolgozatában), szintén kamaszkorától egészen a haláláig rendszeresen tornázott. Először sportszerűen a VII-es Ifiknél (ez a VII-ik kerületi Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezete volt, valójában illegális kommunista sejt, ahol az edzések – többek között – hétvégi túrák keretében és politikai fejtágítókkal, vitákkal kombinálva folytak), aztán csak úgy magában, otthon, végül pedig – az utóbbi években – varázskezű gyógytornászának, Bártfai Katinak kazettára vett utasításait hajtotta végre egy túlbuzgó tanuló pedantériájával. De nyugdíjasként amúgy is úszott, sétált, kutyát sétáltatott és egyáltalán, annyit tevékenykedett, hogy már a hallatán is elfáradt az ember.
Ami pedig a kosztot illeti, olyan konyhát vitt, amire egy élelmesebb gasztroblogger sikeres reformdiétát bazírozhatna. De nem azért, mert meg akart felelni betegesen egészségmániás korunk elvárásainak, hanem mert ezt diktálta a józan esze és a még józanabb ízlése. Arról már volt szó, hogy zsír helyett az olajat preferálta. A húsokról meg a mócsingot levágta, rántani alig rántott, csak néha a gyerekek kedvéért. A húslevest lehűtötte, majd a rádermedt zsírréteget szépen leszedte, a rántása vékony volt, könnyű, de egyébként se volt mániája, hogy mindent berántson, a zöldségeket, főzelékféleket gyakran csak olívaolajon, kis hagymával és/vagy fokhagymával és a megfelelő fűszerekkel megpirította. Csoda, hogy hat gyerek és tucatnyi halálos betegség után is szálfaegyenes, karcsú és fürge maradt?”
Zöldséges fasírt
Ezt a Sanyinak találtam ki. Pedig hogy imádta a húst…! Erre fogja magát, és vegetáriánus lesz. És milyen következetesen tartja a kis szaros!
Hozzávalók
tetszés szerinti zöldségek: pl. 2 szár sárgarépa, 1 fehérrépa, egy kis fej zeller • ½ fej hagyma (vagy egy egészen kicsi egész) és/vagy 1 gerezd fokhagyma • 1 tojás • zsemlemorzsa (amennyit felvesz) • só, bors, esetleg szerecsendió, római kömény, ki mit szeret • fűszerek, pl. bazsalikom, kakukkfű, majoránna; de lehet keletiesre venni: curry, gyömbérpor, szerecsendió és/vagy kurkuma…
Elkészítés
Összevagdalom, majd megturmixolom a zöldségeket. Sóval, borssal, tojással, zsemlemorzsával és a fűszerekkel összedolgozom, fél órát állni hagyom, hogy a zsemlemorzsa magába szívja a nedvességet (ez azért kell, hogy ne essen szét), aztán vizes kézzel pogácsákat formálok belőle, amiket még meghengergetek zsemlemorzsában. Kevés olajon és nagyon kis lángon mindkét oldalát pirosra sütöm.
Dés Mihály: 77 pesti recept, gasztronómiai anyaregény
Kiadó: CORVINA KIADÓ KFT
Oldalak száma: 216
ISBN: 9789631361988
Kiadás éve: 2014
Illusztráció: DÉS MARCI RAJZAIVAL
