Kódfejtők, társadalmi konvencióktól szenvedő nők, egy zsidó bíboros, valamint Mahler és Freud találkozása a híres bécsi kanapén. November 20. és 23. között idén is megrendezték a III. Zsidó Filmfesztivált, ahol az érdeklődők – a kísérőprogramok mellett – tíz játékfilmet, két dokumentumfilmet, továbbá magyar, izraeli és amerikai kisfilmeket tekinthettek meg. A rövidfilm verseny különdíjasa Konkol Máté Sárga csillagos kocsmák c. alkotása lett.

A zsidóság jelenével és múltjával, párkapcsolati- és személyes drámákkal foglalkozó, változatos tematikájú fesztivált a Kódjátszma (The Imitation Game) című film nyitotta meg, amely Alan Turing brit matematikus alakján keresztül mutatta be az angol és a német hírszerzés harcát a II. világháború idején. A Kódjátszmát hamarosan műsorra tűzik a magyar mozik is. Más filmekben is fontos szerep jutott a történelmi eseményeknek és kiemelkedő személyeknek: a Mahler a kanapén (Mahler auf der Couch) Gustav Mahlerről, Alma Schindlerről, és nem utolsósorban Sigmund Freud-ról, a pszichoanalízis atyjáról, A zsidó bíboros (Le métis de Dieu) pedig egy holokauszt túlélőként tizenévesen keresztény hitre tért francia papról festett figyelemreméltó portrét.

Kidolgozott alkotás A zsidó bíboros (Le métis de Dieu), amely Jean-Marie Aaron Lustiger bíborosról szól, aki a nácik hatalomra kerülése után, még gyerekként katolizált. Lustiger a mindvégig megtartott zsidó identitás és a papi előmenetel ellentmondásai okozta kétségek között őrlődik, miközben papi karrierje megállíthatatlanul ívelt felfelé, a nyolcvanas évek első felében II. János Pál a tanácsadójává fogadja. A film nem csupán a rendhagyó téma miatt izgalmas, hanem azért is, mert egyrészt hitelesen ábrázolja Lustiger személyes – identitásválságából eredő – drámáját, másfelől betekintést nyújt a Vatikán problémáktól és rossz elgondolásokon nyugvó korabeli kommunikációjába, zsidóság és kereszténység viszonyát érintő elhibázott diplomáciai lépéseibe. Nem utolsósorban pedig beavatja a nézőt II. János Pál életébe.

Ezzel szemben kevésbé sikerült a Gustav Mahler, a modernitás lázában égő Bécs bohém zeneszerzője és a fiatal Alma Schindler viharos kapcsolatát bemutató Mahler a kanapén c. film, melyben Sigmund Freud, mint a férj különc terapeutája (és bizalmasa) szintén megjelenik. A film érdekessége, hogy a házaspár életét az alkotók világhírű kortársak, többek között Gustav Klimt, Alexander Zemlinsky szemszögéből láttatják ironikusan, illetve, hogy mítoszépítés helyett inkább hús-vér figurák megteremtésére törekedtek. Probléma viszont, hogy nem találták meg az egyensúlyt a komikus és a drámai elemek között, így az alakok kissé súlytalanok lettek.

Az idei fesztiválon több alkalommal is előtérbe került a válás, a párkapcsolati problémák. Az ezt feldolgozó filmek közül mindenképpen kiemelkedik a könnyedebb hangvételű Blumenthal, illetve a nők társadalomban betöltött szerepét/esélyeit boncolgató kamaradráma, a Gett, mely utóbbi a Cannes-i Filmfesztiválon is szerepelt, s nemrég Jeruzsálemben elnyerte a legjobb filmnek járó elismerést és közönségdíjat. A Blumenthal az amerikai Harold Blumenthal életére, de főként családjára fókuszál, akiknek mindennapjait a sikeres – és nem mellesleg elviselhetetlen – drámaíró, még halála után is képes befolyásolni. Ethan, Saul, Isaac és a többiek mind-mind neurotikus, csetlő-botló, szélsőségesen karikírozott figurák, akik elképesztő, de mégis ismerős szituációkban lépnek elénk, próbálnak érvényesülni. A nézőnek pedig mindvégig az az érzése, mintha a filmet maga Woody Allen rendezte volna.

Szűkös és nyomasztó bírósági tér, feszes cselekmény, valamint remek színészi munka jellemzi a megtörtént esetet feldolgozó, Jeruzsálemben játszódó Gett-et, mely egy középkorú nő válási procedúrájának lenyomataként elkeserítő képet fest az áthidalhatatlan vallási szabályokról és a nők jelenkori, társadalmi kiszolgáltatottságáról. Viviane Amsalem „bűne” mindössze annyi, hogy képtelen együtt élni a férjével, aki, bár szintén elismeri, hogy a házasságuknak alapvetően semmi értelme nincs, mégis, a jobbára elavult tradíciókból önzése, illetve a külvilág nyomása miatt, öt év elteltével is csak súlyos kompromisszumok árán hajlandó a nőt elengedni. Az erős és még fiatal Vivianne-ból – az operatőri munka eredményeként – a film legvégére megtört, önmaga árnyékává váló nő lesz, a gyakori közelik minden esetben jól közvetítik a szereplők kendőzetlen érzelmeit, és teszik az alkotást olyannyira valóságossá, átélhetővé. A filmet a december 4. és 9. között megrendezésre kerülő Izraeli Filmhéten is meg lehet majd tekinteni.