Öngyilkosok dolce vitája

Vajon mi történne akkor, ha kiderülne, a halál után tényleg van élet? Mi legyen az öngyilkosokkal? Ők is megérdemelnek még egy esélyt a feltámadásra? A Pizza Kamikaze, a Gólem Színház idei darabja, rendhagyó módon nem az élők, hanem az öngyilkosok szempontjából vizsgálja a halál utáni élet kérdését.

Az Etgar Keret kisregényéből készült előadás főszereplője egy napon, szerelmi bánatában saját vérével folyatja tele lakása padlóját, majd nemsokára a Holtak Városában találja magát. Azonban hamar kiderül, hogy a túlvilágon is szabályok vannak, csakúgy, mint az életben, melyeket mindenkinek be kell tartania. Így az öngyilkosok cseberből vederbe kerülnek, és hasonló problémákkal szembesülnek, mint a haláluk előtt. Ezt jelzi az is, hogy ugyanolyan állapotban kezdik meg második életüket, ahogy azt annak idején eldobták maguktól: a vízihulla például foltosan, iszapot/halat öklendezve, az öngyilkos terrorista arc nélkül, leginkább egy gyros-ra emlékeztető fejjel, a magát gyógyszerrel (meg)mérgező pedig félig öntudatlan állapotban.

A Pizza kamikaze groteszk, vaskos humorban bővelkedő története, ahogy a cím alapján is sejthető, egy pizzériában kezdődik, majd később ott is végződik, így foglalva keretbe mindazt, ami a Cháimot alakító Bánki Gergellyel közvetlenül azután esik meg, hogy felvágja az ereit egy lány miatt. A fiú a túlvilágon a Schmied Zoltán által megformált Árival, azaz a „220-as” kicsapongó figurával barátkozik össze, s egy pizzériában kezd el dolgozni. A pizzéria nagyon hasonlít ahhoz az étteremhez, ahonnan Cháim a halála előtt akart rendelni, s ez a kapocs a továbbiakban szintén fontos lesz.

Ahogy azt a Gólem Színház más darabjaiban is megtapasztalhattuk már, a rendezés szívesen használ animációt, továbbá fény-és hangeffekteket, amelyekkel álomszerűvé teszi az előadást, így emelve ki az öngyilkosok világának a realitástól alapvetően eltérő, s valamiképp mégis ahhoz közelítő motívumait.

A színpadon minimális díszlet található, a kivetítőkön végtelenített könyvszekrényeket, máskor óriási buborékokat, vagy a sivatagra emlékeztető kietlen tájat láthatunk. A nézőnek nem egyszer olyan érzése támad, mintha a színészekkel együtt időről időre valóság és képzelet határán sodródna. Még az egyébként realisztikusnak nevezhető momentumok is teljességgel átformálódnak, minden esetben új értelmet kapnak ebben a különös, halottakkal teli világban (ilyen például Cháim munkavégzése a pizzériában, vagy ismerkedése az itt élőkkel).


A Halottak Városában történt események, elsősorban a három központi figura, Cháim, Ári és Lidi olykor roadmovie-ba illő, a holtak birodalmát keresztül-kasul átszelő utazása azonban minden esetben ugyanarra a dologra vezethető vissza. A boldogságkeresésre, és a hétköznapi lét utáni vágyakozásra, ami kissé meglepő lehet azok után, hogy úgy döntöttek, eldobják maguktól az életet. Ám úgy tűnik, az öngyilkosság egyáltalán nem szabadította meg őket hiányérzetüktől, sőt.

Az alkotóknak nem célja, hogy ítélkezzenek az itt megjelenő, az öngyilkosság módszerét tekintve erősen tipizált, tablóképszerűen ábrázolt alakok felett. A Vinnai András által nyelvezetében is kétségtelenül maivá formált darab egy feltételezett halál utáni létről szól, az öngyilkosok nézőpontjából. Azonban kissé zavaróan hat, hogy az egyes sorsok bemutatása helyett – az előadás vége felé már egyre nehezebben követhetőek az események – egy különös szekta tagjai, és a megváltás körüli bonyodalmak kerülnek a középpontba.

A Pizza Kamikaze valójában azt a belső utat igyekszik megmutatni, amely Cháimot és a többieket visszavezethetné abba a világba, amelyet egyszer már végleg elhagytak, és ahová most mégis, mindennél jobban vágynak vissza. Ez a fejlődés viszont nincs a darabban kellőképpen kibontva, hisz Cháimról, Áriról, valamint Huzella Júlia Lidijéről is csupán annyit tudunk meg, hogy egy reménytelen szerelem, vagy épp felelőtlenségük miatt jutottak a Halottak Városába. A bennünk felmerülő kérdések egy része ugyan megválaszolatlan marad, ám e hiányosságért kárpótolja a nézőt a látvány, a folyton megújuló vizuális és zenei ötletek, valamint a darab fergeteges humora.

Etgar Keret-Vinnai András: Pizza kamikaze

Gólem Színház
Szereplők: Bánki Gergely, Hay Anna, Huzella Júlia, Kardos Róbert, Lajos András, Schmied Zoltán
Dramaturg: Németh Virág
Díszlet: Borgula András
Maszk, jelmez, speciális effektek: Juristovszky Sosa
Animáció: Tóth Zs. Szabolcs
Zene: Gazda Bence
Műszaki vezető: Fábián Gábor Zoltán
Produkciós vezető: Marcsa Barbara
Rendezőasszisztens: Kern Dóra

Rendező: Borgula András

Bemutató: 2014. április 17.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »