A szövetkezeti éttermeket tulajdonképpen egyfajta közösségi érzés, a meleg otthon megteremtése hajtja. A szövetkezetek alacsonyan tartják az áraikat, miközben többet fizetnek az alkalmazottaiknak egy átlagos étteremnél. Kérdés persze, hogy lehet-e egy szövetkezeti étterem kereskedelmileg sikeres, de az is, hogy a profittermelés vagy a fenntarthatóság-e a cél?
2011 legforróbb hónapjaiban a sátrak úgy terjedtek el Tel Aviv Rotschild Boulevard-ján, mint a nyári gyomnövények. A fiatal generáció sokak szerint közönyös a közügyekkel szemben, mégis felemelte a hangját az óriási megélhetési költségekkel, a korlátozott munkavállalói jogokkal és a gazdagok és a szegények közt egyre növekvő szakadékkal szemben. A rögtönzött tábor Izrael fővárosának szívében országszerte számos, több tízezer fős tüntetéseket inspirált.
Ugyan a tábort a magas megélhetési költségek miatt hozták létre, az országos tüntetések már súlyosabb gazdasági elégedetlenségről szóltak. „ A tüntetések után az emberekben tudatosult, hogy meg kell próbálni más utakat találni a pénz befektetésére”, mondta Yifat Solel a Szövetkezetek a Társadalmi, Gazdasági és Környezeti Igazságosságért szervezet elnöke, aki szerint „a szövetkezetek létrehozása a legjobb módja annak, hogy a kormány leváltása nélkül változtassunk a gazdaságon.”
A szövetkezetek demokratikusan működtetik a vállalkozásaikat, amelyek sokkal inkább az együttműködésre, mint a versengésre épülnek. A tagok azért szállnak be, hogy közös tulajdonosok legyenek; források után kutatnak, és felosztják a felelősséget egy igazságos és egyenlő üzleti környezet megalkotásának reményében. Több mint harminc szövetkezet – a szupermarketektől kedve szociális munkások társulásáig – alakult Izraelben a tüntetések óta.
Solel az egyik társalapítója Izrael első szövetkezeti éttermének, a Bar Kayma-nak, amelyet a tüntetések után egy évvel alapítottak 2012 júliusában. A Bar Kayma részben vegán étterem, részben közösségi centrum és aktivista csomópont egy hatalmas, háromemeletes épületben Tel Aviv Florentine negyedében.
A Bar Kayma nagyjából 70 szövetkezeti taggal kezdte meg a működését, ám mostanra már 400-ra gyarapodott a létszám; a tagság költsége egy egyszeri díj, 1000 sékel – nagyjából 65000 forint. A díj befizetése olyan, mintha valaki állampolgárságot venne egy demokráciában; a tagok maguk döntik el, mennyire vesznek részt a cég működtetésében, de garantáltan teljes és egyenlő szavuk van a vállalkozás futtatásában.
A tagok alapvető célja a nyílt vita, a közösségi döntéshozatal és az ökológiai fenntarthatóság. Mindezt az a vágy ösztönzi, hogy egy olyan vállalkozás épüljön, amely nem piramis formájú, hanem „kör alakú”. Itt minden alkalmazott ugyanannyi fizetést kap, 28 sékel/órát (1800 forint), ami több mint 20%-kal magasabb, mint az izraeli minimálbér. Azok a tagok, akik nem alkalmazottak, kaphatnak virtuális pénzt, ha önkénteskednek a tetőkertben vagy vezetnek egy workshopot. A másik, egyébként nagyon népszerű opció, hogy csak elbeszélgetnek egymással a kedvezményes árú ételek és italok fölött.
A politikai vonatkozásokon túl, a Bar Kayma vonzereje nagymértékben köszönhető a főszakácsnak, Ilan Pelednek, aki 2013 augusztusában csatlakozott a szövetkezethez. Megbízható színvonalat és minőségellenőrzést vezetett be az ételkínálat terén egy olyan étteremben, ahol az étlapot egy kevés vendéglátós tapasztalattal rendelkező önkéntes csapat állította össze. Peled néhány saját fogást is hozzáadott a kínálathoz, és a szezonális ételekre koncentrált, az aktivisták pedig „hagyták, hogy a hozzávalók magukért beszéljenek”.
A vegán menü valójában nagyon egyszerű: főként tésztákat és salátákat lehet kapni, viszont a gombás tejszínes szósz őrjítően jó…. „Ez egyszerű, olcsó, tiszta étel. A legfontosabb pedig, hogy friss,” mondta Peled. „Ha van egy paradicsomod, annak paradicsom ízűnek kell lennie, nem pedig fahéjasnak.”
Kérdés persze, hogy lehet-e egy szövetkezeti étterem kereskedelmileg sikeres? Konzervatívabb becslések azt jósolják, hogy az új izraeli éttermek 80%-a az első két évben becsődöl. A Bar Kayma azonban idén nyáron ünnepelte a második születésnapját, és most jött először anyagilag egyenesbe. A tagoknak nincs olyan illúziójuk, hogy keressenek a befektetésükön, az ő céljuk a fenntarthatóság, nem pedig a profittermelés. Ha a Bar Kayma többletet termel, akkor megemeli a dolgozók fizetését vagy csökkenti az ételek árát.
Az étterem végső célja azonban nem pusztán a pénz körül forog: „Meg akarjuk hódítani a világot és megváltoztatni,” mondja Brenkel, az egyik tag.
Egyetlen szövetkezeti étterem nem tudja megváltani a világot, de a Bar Kayma nyomán nyíltak már szövetkezeti kávézók is – például Kiryat Shemonában és Haifa-n. Szeptemberben egy szövetkezeti pub is nyílt Jeruzsálemben.
„Ez az egyik új és pozitív jelenség az izraeli társadalomban” mondja Solel. „Egy feltörekvőben lévő mozgalom, amely minden nap egyre több figyelmet kat, tudatosabbá és erősebbé is válik, hiszen a szövetkezeti mozgalom mögött nem egy vállalat, hanem maga a társadalom áll”, teszi hozzá.
Egy másik ilyen típusú vendéglátóhely, a Bar Galim 40 taggal nyílt meg, mára azonban 65-re nőtt a létszám; a tagsági díj itt is 1000 sékel. A Bar Kayma-hoz hasonlóan a Bar Galim is nagyobb fizetés biztosít a dolgozóknak, mint más éttermek. Ellentétben viszont a Bar Kayma-val, ez nonprofit étteremként van nyilvántartva. A fizetések után megmaradt kevés pénzt ingyenes koncertekre és közösségi programokra fordítják vagy egy arra érdemes ügynek adományozzák. Jelenleg a tagok könyveket árulnak, hogy adományokat gyűjtsenek olyan általános iskolásoknak, akiknek nincs pénzük arra, hogy nyári táborokba menjenek.
A kínálat nagyon egyszerű, és a „diákoktól diákoknak” gondolat húzódik mögötte. Csupán néhány szendvicset és zöldségtálat lehet kapni kenyérrel és különböző mártásokkal vagy sajtokka, de vannak alkalmi különlegességek is, mint a padlizsános lasagne vagy a pizza toast. „Muszáj volt az egyszerűségre törekednünk, mert a konyha felszereltsége nagyon minimális,” mondta Assi Syrkin, a Bar Galim menedzsere, aki egyike azoknak a dolgozóknak, akiknek van vendéglátós tapasztalatuk.
„Akartunk valami mókásat, kedveset és finomat, ami visszahozza az embereket.”
E tekintetben sikeresek lettek. Dominic Hawkins 3 éve aliázott Angliából és megnyitása óta jár a Bar Galimba. Az étterem megalakulása előtt Hawkins azzal küzdött, hogy eleget tegyen kedvenc angol időtöltésének vagyis, hogy „elmenjen egy bárba és berúgjon.”
„Ez már nagyon hiányzott,” mondta.
Hawkins kihangsúlyozta, hogy a Bar Galim többről szól, mint kajálásról és piálásáról. „Amikor először jársz Izraelben, elveszettnek érzed magad és héberül is alig beszélsz,” mondta. „Volt, hogy egész nap senkihez sem szóltam egy szót sem. A Bar Galimban viszont közösség van. Ez egy otthon, amit nagyon szeretek.”
Míg a Bar Kayma a társadalmi igazságosságért való tüntetésből nőtt ki. A szövetkezeti éttermeket tulajdonképpen egyfajta közösségi érzés, a meleg otthon megteremtése hajtja.
Közösséget formálni egy vállalkozás köré, számtalan előnnyel is jár. A kockázat sok-sok részvényes között oszlik el. A sok tag sok szószólót jelent, akik reklámozni és népszerűsíteni tudják a vállalkozást. Igaz, a közösségi döntéshozatal gyakran elég lassú, ám ez azt eredményezi, hogy a szövetkezet alkalmazkodni tud a közösség szükségleteihez.
Anélkül, hogy lenne egy tulajdonos a csúcson, – akinek feltehetően egyetlen célja a profit – a szövetkezetek alacsonyan tudják tartani az áraikat és többet tudnak fizetni az alkalmazottaiknak.
Forrás: tabletmag.com
