„A ZSIDÓKAT DEPORTÁLNI NEM KELL FÉLNETEK”

Hitler, Horthy Miklós, Attila hun király, a Háromkirályok mind felbukkannak a Mohácsi testvérek új produkciójában – az Örkény Színház előadása mégis adekvátan szól az 1941-es kamenyec-podolszkiji tömegmészárlásról.

Péntek este van, szombatváró családot látunk a színpadon, amikor verejtékezve, falfehér arccal beszédeleg Józsi (Gyabronka József), egyenest az irodából. Rossz hírt hozott, egy belügyminisztériumi rendelet szerint minden magyart deportálnak: háromnapi meleg ételt vihetnek magukkal, váltás ruhát, ingó és ingatlan marad, este kilenckor már indulnak a vonatok. A zsidó család megrendülten, szánakozó udvariassággal fogja közre a férfit, ha valamiben segíthetnének, mondjuk pakolni. Mint egy rossz viccben – bár egy ilyen vicc akárhonnan nézzük, csak rossz lehet –, pár perccel később kiderül, dehogy a magyarokat, a zsidókat telepítik ki. És ha már így áll a dolog, nem lehetne, veti fel Józsi, hogy a Singer varrógépet a feleségének adják?

A Mohácsi testvérek legújabb előadása az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálást és mészárlásokat idézi meg, beírva az E föld befogad avagy számodra helyet a többi múltfeldolgozó produkció (Csak egy szög, Egyszer élünk…, A Dohány utcai seriff) sorába. A fentebb említett nem az egyedüli szituáció az Örkény Színház előadásában, ami a helyzetcserét használja annak érzékeltetésére, hogy bárkivel, és bármikor megtörténhetnek a történelemből ismerős tragikus események, és hogy éppen ennek a lehetőségnek a megélése, átgondolása része a felelősségvállalás munkájának.

Az E föld befogad avagy számodra hely a közösségi és az egyéni a felelősség kérdését firtatja – ez az, amitől mindenki ódzkodni látszik. Horthy Miklós „ellenkormányzó” is, aki szerepét a miniszterelnökkel (rém)álomszerűen váltogatva tanácstalanságában végül megidézi Attilát, a delphoi táltost, mondaná már meg „titánium-plutónium-purgatórium” hármas koporsójából kikelve, jó ötlet-e deportálni a zsidókat a magyar élettérről. Aki erre mikroporton keresztül eldörgi a Reginam occidereambivalens jóslatát. Mohácsiék szövegeire jellemző a nyelvi vétés dramaturgiai hasznosítása: a közhelyek, szólások, bürokratikus fordulatok eufemizmusainak és nyelvi comme il faut-inak kiforgatása, felszínre hozva a szereplők hátsó szobában lakozó gondolatait. Zsidót mondtam – ismételgetik a szereplők, miközben azt mondják, indián, Roth, vagy Annuska, az Annuskafélék. Hát, ez így túl durva, válaszolja a miniszterelnök arra a kérdésre, hogy a deportálás azt jelenti-e, megölik a zsidókat: idegenrendészeti eljárás inkább.

A teljes cikk itt olvasható.

Forrás: vs.hu