A jom kipur-dilemma
Jom kipurt a nem vallásos zsidók közül is sokan megtartják. Nincsenek ezzel másképp a zsidó sportolók sem. Nekik azonban sokszor komoly dilemmát okoz, ha egy fontos verseny éppen jom kipurra esik.
„Háromezer év gyönyörű hagyománya, Mózestől Sandy Koufaxig” – magyarázza az amúgy katolikus Walter Sobchak a Nagy Lebowski című filmben, hogy miért látogatja még mindig a volt felesége zsinagógáját. Az említett Sandy Koufax egy amerikai baseball-legenda, aki 1965-ben azért nem játszott a döntő széria első meccsén, mert az éppen jom kipurra esett. Koufax nem volt különösebben vallásos, és ezért valószínűleg bele sem gondolt abba, hogy döntése milyen jelentőséggel bír majd. Emiatt ugyanis az amerikai zsidó sportolók példaképévé vált, annak ellenére, hogy nem ő volt az első zsidó baseball játékos, aki vallási ünnep miatt meccset hagyott ki.
Jom kipur talán azért is különleges, mert ezt az ünnepet azok a zsidók is megtartják, akik amúgy egyáltalán nem foglalkoznak a vallással. Így vannak ezzel a sportolók is, és Sandy Koufax remek hivatkozási alap lett a számukra. Az Egyesült Államokban általában nem okoz problémát, ha egy-egy játékos úgy dönt, hogy nem lép pályára jom kipurkor, vagy közvetlenül a meccse előtt fejezi be a böjtölést. A különböző profi és egyetemi bajnokságok ráadásul számításba is veszik az ünnepet, de idén például több középiskolai amerikaifoci-csapat kimondottan a jom kipur miatt csütörtökre hozta előre a meccseit.
Izraelben természetesen nem rendeznek semmilyen sporteseményt jom kipurkor, azonban gyakran előfordul, hogy izraeli sportolóknak külföldön kellene versenyezniük ezen a napon. Ilyenkor vagy bíznak a rendezők jóindulatában, vagy pedig maguk döntenek arról, hogy játszanak/versenyeznek az ünnepen. Példa akad erre is, arra is, főként a labdarúgás világából. 1980-ban Avi Cohen, a Liverpool védője azért döntött úgy, hogy pályára lép jom kipurkor, mert ritkán játszott és nem volt stabil helye a kezdőcsapatban. A spanyol Deportivo La Coruna viszont éppen azért hozta két órával előbbre egyik bajnoki meccsét 2006-ban, hogy izraeli kapusa, Dudu Aouate még időben elkezdhesse a jom kipuri böjtölést.
Kevésbé volt szerencsés Gal Shish, az ukrán Volyn Lutsk játékosa, akit tavaly azzal fenyegettek meg a klub vezetői, hogyha nem játszik jom kipurkor, akkor szerződést bontanak vele. Így aztán az izraeli játékos kényszerből végigjátszotta a meccset, majd jom kipur másnapján böjtölt. 2013-ban az izraeli teniszválogatottnak is problémája támadt, amikor az ünnep miatt egy nappal elhalasztották a Belgium elleni Davis-kupa meccsüket. A Nemzetközi Tenisz Szövetség ugyanis 13 ezer dollárra büntette az izraelieket, mivel az összecsapás elhalasztásával kellemetlenséget okoztak az ellenfélnek.
Az viszont éppen az izraeli és persze más országok zsidó sportolóinak okozott kellemetlenséget, hogy az 1988-as szöuli olimpia pont jom kipurra esett. Az Izraeli Olimpiai Bizottság megtiltotta az országot képviselő sportolóknak a versenyzést és az edzést az ünnepnapon. Így történt, hogy az egyik ökölvívó nem lépett ringbe az első és egyben az utolsó mérkőzésén, és tulajdonképpen csak böjtölni utazott ki Szöulba. Egy vitorlás egység pedig éppen emiatt csúszott le Izrael történetének első olimpiai érméről. A nagy botrányt azonban egy másik vitorlás egység okozta, Ran és Dan Tortan ugyanis úgy döntött, hogy vízre szállnak jom kipurkor is. Az Izraeli Olimpiai Bizottság pedig másnap hazaküldte az utasításnak ellenszegülő testvérpárt, ráadásul még öt évre a versenyzéstől is eltiltotta őket.
Jom kipur persze nemcsak a zsidó sportolóknak okoz komoly dilemmát, de a zsidó szurkolóknak is gondot jelenthet, ha egy fontos mérkőzés éppen az ünnepnapra esik. A Washington Post például most két cikket is közölt azzal kapcsolatban, hogy a fővárosi baseball csapat, a Nationals jom kipurkor játszik a rájátszásban, és ez milyen választás elé állítja a csapat zsidó szurkolóit. Az egyik cikk írója inkább a zsinagógában fog imádkozni, nem pedig a stadionban szurkolni az ünnepen. A másik cikk szerzője viszont mindenképpen elmegy a meccsre, bár böjtölni fog, és azért egy kicsit még a zsinagógába is beugrik. „Ez mégiscsak a rájátszás, és általában amúgy is többet imádkozom a stadionban, mint a zsinagógában” – írja.
Idén a hazai zsidó szurkolóknak legalább ezzel a dilemmával nem kell szembesülniük, az MTK ugyanis nem játszik jom kipurkor, hanem egy nappal később lép pályára.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!