Közelednek a zsidó nagyünnepek, Jom Kippurkor talán a zsidóság egyik legismertebb “imáját”, a Kol nidrét olvassuk, ami valójában nem is ima, hanem egy nyilatkozat a meggondolatlan fogadalmak eltörléséről. De vajon felmentést kapunk minden ígéretünk betartásáról? (Ki Técé hetiszakasz)
“Ha fogadalmat teszel az Örökkévalónak, a te Istenednek, ne halogasd azt megfizetni, mert keresni fogja rajtad az Örökkévaló, a te Istened, és vétek lesz rajtad. De ha tartózkodol a fogadalomtevéstől, nem lesz rajtad vétek. Ami kijön ajkadon, tartsd meg és teljesítsd, miként megfogadtad az Örökkévalónak, a te Istenednek önkéntes felajánlással, amit kimondottál száddal.” (D’varim 23,22-24)
Elul hónapjában a soros Tórai hetiszakaszokban azt szoktuk keresni, hogy az abban tanultak miként lesznek épülésünkre, felkészülésünkre a Nagyünnepekre, amikor az Örökkévaló Bírósága elé kell állnunk.
A Ki Técé hetiszakaszban rengeteg parancsolat van (ennél több csak a Ködosim hetiszakaszban van), tehát sok szempontból vizsgálhatjuk önmagunkat. Mindezek közül egy olyat emelnék ki most, amely meghatározza a Nagyünnepi Imák világát is.
Rási azt tanítja, hogy az Örökkévalónak tett fogadalmakat ne halogassuk a zarándokünnepig, igyekezzünk ezeket minél előbb teljesíteni, hogy az Égi Bíró előtt tisztán állhassunk. Bizonyára előfordulhat, hogy ez mégis elmarad, ezért mondjuk el Jom Kippurkor talán a zsidóság egyik legismertebb “imáját”, a Kol nidrét, ami valójában nem is ima.
Ha megnézzük a Kol nidré szövegét, nem egy klasszikus imát látunk. Sokkal inkább egy jognyilatkozatot, ahol arról nyilatkozunk, hogy minden fogadalmunk, eskünk, stb… legyen eltörölve, mintha azokat meg sem tettük volna. Egyes imakönyvekben pedig a jövő évre nézve “biztosít be” minket a szöveg: legyenek eltörölve azok a fogadalmak, eskük, amelyeket a jövő évben fogunk megtenni….
Nyilvánvalóan ez az eltörlés azokra a fogadalmakra vonatkozik, amelyeket meggondolatlanul tettünk vagy önhibánkon kívül nem tudtunk teljesíteni, de azokra nem, amelyeket tudatosan – számítva esetleg az eltörlés lehetőségére – tettünk. Különösen hangsúlyozza ezt a szempontot az üzleti etikára vonatkozó szabályozás, amelyet a hetiszakasz egy későbbi sorában olvashatunk az egyenlő mértékről.