Exodus – Keletnek forduló szívek

A Nyugaton élő muszlim közösségek közül sok azonosságválságban szenved. A gyűlölet politikája könnyű kiutat kínál ebből, többek közt azzal, hogy másokat tesz felelőssé az érzésekért. Franciaországban egy-két évtizede békésen éltek muszlimok, zsidók, afrikai feketék. Mára a helyzet jelentősen változott, az antiszemitizmus fellángolása miatt ugrásszerűen nő az Izraelbe történő kivándorlás aránya. A Newsweek cikkének 2. részét olvashatják.

1997-ben írtam egy könyvet Hearts Turned East (Keletnek forduló szívek) címmel az Európában élő muszlim kisebbségekről. Könyvem szemlélete optimista és – most visszatekintve úgy látom – naiv volt. Akkor beutaztam Franciaországot, Németországot, Nagy-Britanniát, Törökországot és Boszniát, és azt reméltem, hogy Európában létrejöhet az oszmán hagyományon alapuló toleráns és modern iszlám. Az Oszmán Birodalom ugyan nem volt tökéletes, de viszonylag toleránsnak volt mondható, különösen a katolikus egyházzal összehasonlítva. Franciaországban találkoztam muszlim értelmiségiekkel, menekültekkel és művészekkel. Nehezteltek másodrendű státuszuk miatt és sértette őket a rasszizmus és a megkülönböztetés. de haragjuk a francia hatóságok felé irányult, és készek voltak békésen együtt élni zsidó honfitársaikkal.

Egy 2013-as tüntetés Franciaországban az antiszemitizmus ellen

Mi romlott el? A mélyben már régóta örvénylik valami, de ez eddig nem nagyon tűnt fel senkinek. Ezek az áramlatok valahol az iráni iszlám forradalom környékén erednek, Mekka ostroma körül és Afganisztánnak az 1979-ben bekövetkezett szovjet megszállása idején, mondja a Quilliam Alapítvány, egy szélsőséges eszmék elleni londoni kutatóközpont munkatársa, Dzsafar Husszein. „Az iszlamista szélsőség 1979 után előretört a világban. Az említett események kapóra jöttek az iszlamistáknak.” Az indulatokat tovább szította a boszniai háború, amely világszerte táplálta a muszlim öntudatot.

A Nyugaton élő muszlim közösségek közül sok azonosságválságban szenved, állítja Husszein. A gyűlölet politikája könnyű kiutat kínál ebből, többek közt azzal, hogy másokat tesz felelőssé az érzésekért. „Ez sokszor összhangban van a fiatal muszlimok tapasztalataival, akik elidegenedettnek és jogfosztottnak érzik magukat negatív élményeik, személyes hiányosságaik vagy akár kulturális különbségek miatt.”

A zsidók, muszlimok, afrikaiak és más bevándorlók valaha meglehetős harmóniában éltek a francia külvárosokban, osztozva a nehéz sorsban. A La Haine (Gyűlölet) című nagy sikerű 1995-ös kriminek, amelyet Mathieu Kassovitz rendezett, három barát volt a főszereplője: egy zsidó, egy afro-francia és egy észak-afrikai, akik mindnyájan egyformán tapasztalják meg az erőszakot és a brutalitást.

Kép a La haine c. filmből

Egy ilyen film manapság csaknem elképzelhetetlen. A fordulat 2006 januárjában következett be, amikor elrabolták és meggyilkolták Ilan Halimit, a 23 éves mobiltelefon-eladót. Halimit csapdába csalták, elrabolták, és három hétig tartották fogva a Párizs környéki Bagneux-ban. Fogvatartói úgy kínozták, hogy közben telefonon felhívták a családját, hogy azok hallották sikolyait. A bandavezért, Juszuf Fofanát később életfogytiglanra ítélték. Az esetben a legnyugtalanítóbb az volt, hogy huszonnyolcan vettek részt valamilyen formában az emberrablásban, és a fogvatartás helyén, a lakótelepen még sokan tudtak róla. „Ilan Halimi meggyilkolása volt az első olyan gyilkosság, amikor egy zsidót zsidó volta miatt öltek meg” – fejti ki Roger Cukierman, a Conseil Représentatif des Institutions juives de France (CRIF, a franciaországi zsidó intézmények ernyőszervezete) elnöke. „Megdöbbentő volt az ügyben az előítéletesség és az embertelenség. Hihetetlen, hogy a 24 nap alatt, amíg fogva tartották és kínozták, az egészben részt vevők közül senki meg sem próbálta névtelenül értesíteni a rendőrséget.”

Sokan hibáztatják a gyűlölet szításáért a sok vitát kiváltó színészt és politikai aktivistát, Dieudonnét, és az általa kitalált „quenelle”-t, amit fordított náci karlendítésnek is szoktak nevezni. A szociális média tele van a követői képeivel, amint ezt a mozdulatot teszik zsinagógák és Holokauszt-emlékművek előtt, a toulouse-i iskolánál, ahol három zsidó gyermeket és egy tanárt ölt meg egy merénylő 2012 márciusában, sőt, még Auschwitz kapujánál is.

Dieudonné tagadja, hogy a karmozdulat antiszemita lenne. A quenelle a szolgaságtól való „megszabadulást szimbolizáló gesztus”, állítja. Szintén ő írta a „ShoahNanas” című dalt is, melyet egy, a pizsamáján sárga csillagot viselő fiatalember kíséretével ad elő.

Dieudonné

A képbe most új elem került, mégpedig a szíriai és iraki háború. Francia kormányzati becslések szerint kb. 800 dzsihádista harcol Szíriában, velük együtt még több százan Nagy-Britanniából. Köztük van Mehdi Nemmouche is, akit a brüsszeli Zsidó Múzeum-beli merénylet elkövetésével vádolnak. A francia rendőrség kiderítette, hogy a birtokában volt egy Kalasnyikov gépkarabély és egy pisztoly, melyekről feltételezik, hogy ezeket használták a merénylet során. A fegyverekkel együtt a rendőrség talált egy fehér vásznat is, amelyen az ISIS, az Iraki és Levantei Iszlám Állam neve állt, azé a fegyveres csoporté, amelyet még az Al-Kaida is szélsőségesnek tart és amely Irak több nagy területét elfoglalta.

2012 májusában egy toulouse-i zsidó iskolában egy fegyveres hét embert megölt, köztük egy tanárt és három gyereket. „Franciaországban és Belgiumban zsidókat ölnek meg azért, mert zsidók” – mondja Cukierman. „A dzsihádizmus az új nácizmus. Sokaknak eszébe jut emiatt, hogy elhagyják Franciaországot.”

A gyilkosságok nem tompítják a zsidógyűlöletet, ellenkezőleg, mintha szítanák. Az antiszemitizmus fellángolása miatt ugrásszerűen nő az Izraelbe történő kivándorlás aránya. 2011-ben és 2012-ben 2000-nél valamivel kevesebb francia zsidó települt át Izraelbe, míg 2013-ban, a toulouse-i merényletet követő évben 3289-en mentek el. Idén az első negyedévben 1778 zsidó vándorolt ki. „Szerintem ebben az évben úgy 5-6 000 zsidó fog elmenni” – mondja Cukierman. „Ha a cionizmus okán vándorolnak ki Izraelbe, rendben van. De ha a félelem miatt, az nem jó. A baj az, hogy a demokráciának nincsenek megfelelő eszközei a terrorizmus elleni harcra. Márpedig ami Toulouse-ban és Brüsszelben történt, az terrorizmus.”

(A cikk eredeti változata a Newsweek magazinban jelent meg. Az első rész itt olvasható. Folytatás augusztus 27-én. Fordította: Rozgonyi Dóra.)

Még több Kibic

Zsidóellenes zavargások Európában: kemény rendvédelmet és politikai intézkedéseket sürget a Mazsihisz

2024.11.15.2 hét ago
A Mazsihisz az Amszterdamban és más európai nagyvárosban történt zsidóellenes zavargásokra reagált állásfoglalásában.

Az antiszemitizmus Magyarországon is új köntöst kapott október 7. után

2024.11.08.3 hét ago
Két friss kutatás eredménye is arra jutott, hogy Magyarországon is erősödött október 7. után az Izrael-ellenességen alapuló antiszemitizmus. A Political Capital ennek okán rendezett zártkörű kerekasztal-beszélgetést a témában.

Három izraeli eltűnt, miután tömegesen támadtak a Maccabi Tel-Aviv szurkolóira Amszterdamban

2024.11.08.3 hét ago
Több szurkoló kórházba került, az álarcos, arabul beszélő támadók „Szabad Palesztinát” kiabálva üldözték, verték és zaklatták az izraelieket, akik „pogromnak” nevezték a történteket.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »