Minden gomba kóser, ami ehető. Ami nem ehető az is az, de azoktól más okokból kell tartózkodni… A pöfeteg íze egyébként nem igazán hasonlít a gombára. Nagyon krémes, lágy állaga lesz a rántás után. A házi gombaszakkönyvből pedig azt tudtam meg róla, hogy bár nagyon alacsony kalóriatartalommal bír, mégis remek húspótló.
A Lehel piacon van egy gombás néni, aki minden csütörtökön és pénteken Nógrádból hoz csodaszép, erdei gombákat. Mostanság leginkább vargányát, rókagombát, őzlábgombát, de nemrég felbukkant az asztalán egy hatalmas fehér gömb is, a pöfeteg. Még sosem láttam pöfeteget, enni meg pláne nem ettem. Látszik, hogy nem vagyok egy nagy erdei túrázó, de az ízekkel azonban annál inkább szeretek kísérletezni. Így némi hezitálás után, a vargányák mellé meg is vettem a fent említett friss pöfeteg egy kis részét, kóstolónak.
A nagy fehér óriás a klasszikus módon, felszeletelve, rántva készült el és friss, vegyes salátával pedig remek reggeli lett belőle. Az íze egyébként nem igazán hasonlít a gombára. Nagyon krémes, lágy állaga lesz a rántás után. A házi gombaszakkönyvből pedig azt tudtam meg róla, hogy bár nagyon alacsony kalóriatartalommal bír, mégis remek húspótló, mert fehérjéinek összetétele az állati fehérjéhez hasonlít leginkább (hátő…). Ezen kívül szénhidrátokat, ásványi sókat, vasat, kinint, és B, D, E vitaminokat is tartalmaz. Egyik összetevőjének pedig vírus- és tumor gátló hatást tulajdonítanak. Tehát bátran állítható, hogy a pöfeteg nem csak finom, de egészséges is.
Néhány gondolat a gombák kóserságáról
Minden gomba kóser, ami ehető. Ami nem ehető az is az, de azoktól más okokból kell tartózkodni. Az ehető gombáknál azonban két dologra érdemes figyelni: friss legyen és bogármentes. A gombákat mindig jó alaposan le kell mosni, mert főleg a vadon termetteknél, sokszor előfordul, hogy valaki lakik bennük. Ha a spóratartó lemezeknél van a bogár, akkor ügyesen ki lehet lakoltatni lemosás közben, azonban, ha már előttünk elkezdte enni a gombatestet, akkor sajnos az egész gomba kuka. Ha értékesebb gombát tervezünk venni, pl. vargányát, érdemes megkérni az eladót, hogy vágja ketté, így nem otthon szembesülünk azzal, hogy mi is van a belsejében. A nógrádi néni a Lehelen például, kérés nélkül fel szokta vágni a kiválasztott, fehér húsú gombákat.
Gomba halakha
A gomba, a 20. századi biológusokat vagy másfél évezreddel megelőzve, a rabbiknak is okozott némi osztályozási nehézséget. A Talmud Brachot traktátusában, a különböző ételekre mondott áldásokkal kapcsolatban zajlik a zöldségek és gyümölcsök osztályozása. A fő kategorizálási szempont pedig, hogy fán teremnek-e vagy a földben nőnek-e. Az áldások többségében eszerint tartoznak az élelmiszerekhez: fán termő gyümölcsökre boré p’rí háéc (aki a fa gyümölcsét teremti), míg földből növő gyümölcsökre és zöldségekre boré p’rí háádámá (aki a föld gyümölcsét teremti) végződésű áldásokat kell mondani. A gombával kapcsolatban azonban már ekkor felmerült a probléma, hogy hová is kategorizálható, hiszen nem úgy nő ki a földből, mint más növények, hanem megél fán is, sőt talaj nélkül is (BT Brachot 40b). A rabbik ezért némi vita után úgy határoznak, hogy mivel a gomba nem feltétlenül a talajból táplálkozik, ezért sehákol nihje bidváró (…akinek a szavára minden létezik) végződésű imát kell rá mondani. Ami érdekes, hogy ezt az áldást nem szokták sem növényekre, sem pedig gyümölcsökre alkalmazni, hiszen azokra a fenti osztályozást használják. Vagyis a rabbik már ekkor megsejthették, amit csak évszázadokkal később tisztáztak a tudósok: a gomba se nem növény, se nem állat, hanem gomba.
