Pick Márk ugyan nem fogyasztotta a gyárában készült, a nevét azóta is viselő disznóhúsból készült szalámit, ám a nyereségből egy nagy zsinagógát építtetett Szegeden. Alább a cikk 1. része olvasható.
A Pick-szalámi hungarikum. Ilyen hasonló speciális, nemzeti termék például a francia Champagne pezsgő, az angol Stilton vagy az olasz Gorgonzola sajt. A magyar szalámi szinte minden hazai közértben kapható, a szegedi kézilabdacsapat tagjai büszkén viselik a cég logóját a mezükön, mivel a termék változatlanul a városban készül.
Magyarországon mindenki tudja, hogy mi a Pick-szalámi. De a magyarok közül sokan nem tudják, hogy a vállalat az ország legnagyobb sertéshús-feldolgozója. Egy magyar zsidó alapította, aki – bizonyára – meg sem kóstolta saját készítésű termékét. Nyereségének egy részét pedig az ország egyik leghatalmasabb zsinagógájára költötte.
Pick Márk több mint 150 évvel ezelőtt fogott a szalámigyártásba Szegeden. A dél-magyarországi város alig két óra autókázás Budapesttől. A Pick-gyár közvetlenül az idilli Tisza folyó mentén, a Pick Szalámi és Szegedi Paprika Múzeum mellett található. Utóbbit a Lonely Planet (az egyik legismertebb útikönyv) a világ egyik legkülönlegesebb ételmúzeumának nevezte.
A múzeum honlapján – enyhén szólva – nem csinálnak nagy hírverést a zsidó eredetnek: „Pick Márk 1869-ben alapította meg vállalkozását Szegeden, amelyet fokozatosan fejlesztett, bővített. 1883-ban Olaszországból hozott munkásokkal már nagyobb mennyiségben gyártott szalámit. A nagyüzemi szalámigyártást 1885-ben indította el. Az alapító 1892. évi halálát követően özvegye és annak fivére tulajdonába került a cég. 1900-ban áthelyezték a szalámigyárat a Felső Tisza-partra. Az állandó hűs tiszai levegő kedvező feltételeket biztosított az érlelés folyamatához.
A legidősebb fiú, Pick Jenő – aki már 1898-tól részt vett az irányításban – 1906-ban lépett be a vállalkozásba. A gyár történetében ezzel új korszak kezdődött. Megvásárolta a szomszédos, csődbe ment Tiani szalámigyárat, és így a teljes Tisza-parti ingatlan a Pick-család tulajdonába került. Pick Jenő arra törekedett, hogy modernebb eszközökkel alapvető változást valósítson meg. Jó érzéke volt a piachoz, felismerte a reklám jelentőségét. A cég fő terméke a 20. század első évtizedében a szalámi lett. A két világháború között a Pick-gyár a magyar élelmiszeripar egyik legjelentősebb üzemévé, a Pick szalámi pedig világmárkává vált. Pick Jenő 1934-től egyedül vezette a szalámigyárat Pick Márk cégnév alatt, egészen az államosításig.” – található a honlapon.
A Pick Múzeumban
Pick Márk negyven olasz kolbásztöltő szakival tért vissza Szegedre 1869-ben – olvasható (nem szó szerint) a múzeumban, az alapító életét angol, magyar és német nyelven ismertető leírásban. Márk indította el a céget, viszont 1892-ben meghalt. Özvegye, Katalin folytatta az „üzletet”, majd Jenő fiuk vette át az irányítást 1906-ban. Az ő vezetése idején vált híressé a szalámigyár: 1939-ben a második legnagyobb élelmiszer-feldolgozó üzem volt egész Magyarországon.
A vázlatos villanásokkal nem ásott túl mélyre a családtörténetben a múzeum. Sokkal erőteljesebb hangsúlyt kap inkább a szalámigyártás technológiája. A főcsapás iránya a sertéshús feldolgozás romantikus bája, a görbe késsel való darabolás, a hústöltés semmihez sem fogható élménye, és a hideg Tisza-menti levegő érlelő hatásának leírása is igen érzékletes.
Az első néhány évtizedben a Pick szalámit lóbélbe töltötték. Ezt később cellulóz alapú anyag váltotta fel. Pick szalámijának különlegessége volt a finom fűszerkeverék és a „nemes penész” fehér bevonata a héj külső részén, amit a dolgozók ecsettel kentek simára. A Pick-múzeum látogatói gyakran megállnak a gyár sarkán lévő mini szupermarketben, szinte minden termék sertéshúsból készült: tucatnyi kolbász- és szalámifajta, táblaszalonna és belsőség kapható ott. A hűtőszekrény ablaka mögül egy malac levágott feje néz ránk, csak hogy a műkedvelő szakácsok is tudják, hol járnak. Nehéz elképzelni, hogy Pick Mark az ott látható „paradicsomi” sertésbirodalomról álmodott. De kilépett a zsidóság által kalodába zárt „szűk” világból, és megalkotta a nagy művet, „a” szalámit, ami a magyar konyha szívcsakrája a mai napig is.
Zima András, a budapesti Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem zsidó származású történésze szerint (fő kutatási területe a 19. század végi magyar történelem), a Pick-család az akkori zsidó közösség egyik jól ismert családja volt, Támogatták a helyi iskolákat, zsinagógákat, és a közösségi szervezeteket. Azon zsidó iparosok köréhez tartoztak, akik például a nemzeti vasútépítést és más fontos márkák, termékek létrehozását is finanszírozták. „Bár Pick Márk vallásos volt, számára a modern világ teljesen kóser volt.” – mondta a történész, „Nem ette, csak eladta a szalámit. Ez volt ‘az’ üzlet.”
(A cikk második részét július 16-án közöljük. – szerk.)
Forrás: tabletmag.com
