Gáza lakói nem Izrael, hanem a Hamasz elnyomásában élnek

Az elmúlt napok során Európa számos országában szerveztek óriás tüntetéseket Palesztina védelmében, és a felvonulók közül sokan egyenesen gyilkosnak nevezték Izraelt. Ám a békeaktivisták közül sokan nem tudják, hogy a helyzet jóval komplikáltabb annál, mint hogy „ki volt itt előbb”, vagy „ki kezdte” az időtlen idők óta tartó viszálykodást.

Egy azonban bizonyos: Gáza lakói nem Izrael, hanem a Hamasz nevű terrorszervezet elnyomásában élnek, amelynek nem titkolt fő célja és küldetése a zsidó állam, és általában véve a zsidók felszámolása. Sokan úgy védelmezik „Gázát”, hogy fogalmuk sincs róla: a gázai sérülteket izraeli kórházban látják el zsidó orvosok, hogy Izrael a mai napig – a háború során is – vizet, áramot, és segélyszállítmányokat biztosít a palesztinoknak. Előszeretettel linkelnek gyűlöletbeszédek mellé képeket a „régi Palesztina” és a mostani Palesztina méretéről, ám nem néznek utána, hogy a zsidó állam megalakulásakor Palesztina, mint ország valójában nem is létezett – egy terület neve volt, ahol sokféle ember élt együtt a muzulmánokkal – köztük zsidók és keresztények is.

Nem hangoztatják azt sem, hogy az arabok lápos-sivatagos földjeit a zsidók megvásárolták tőlük, és kemény munkával termőfölddé változtatták, az itt élő muzulmánok pedig sosem lettek volna elküldve az otthonaikból, ha a környező országok nem fordultak agresszívan Izrael ellen. 

És bár Izrael politikusainak egy-egy mondatát sokan véres kardként hordozzák körbe, Gáza vezetőitől valahogy nem szokás idézni – persze ki akarna olyasmit mondani, hogy „bosszúból bátorítsuk a palesztin férfiakat zsidó nők megerőszakolására”, vagy hogy „emberi pajzsként használni a gyerekeket és nőket nagyon hatékony módszernek bizonyul” – pedig mindkét mondat Hamasz-vezető szájából hangzott el, élő televízió műsorokban.

Olyan sokan vetik fel, mi joga van Izraelnek panaszkodni, ha náluk a háború nem követelt halálos áldozatokat – de nem tudják, hogy Izrael óriási összegeket fordít a polgárok védelmére, míg Gáza terrorista vezetői sem óvóhelyekre, sem védelmi rendszerre nem fordítanak pénzt.

Végezetül pedig szintén százezer és százezer ember oszt meg „Gáza támadás alatt” fotókat, amelyeken súlyosan sérült gyerekek, és zokogó szülők vannak – ám annak már nem néznek utána, hogy a kép tucatnyi alkalommal került „felhasználásra” a különféle közel-keleti konfliktusok kapcsán, a helyszínt pedig egyszerűen csak átnevezik – a közösségi médiumokon pedig vírusként terjednek a félinformációk, tévedések, hazugságok. Mindeközben a közel-keleten többmillióan térnek nyugovóra óvóhelyeken, családok szakadnak szét a háború miatt, és akkor még a nehezen gyógyuló lelki sebekről amelyeket egy háború borzalmai okoznak még nem is szóltam.

Ha a Gáza-Izrael konfliktusról akarsz beszélgetni, legjobb ha azt mondod: „Tisztában vagyok vele, hogy zsarnokok és agresszorok döntései nem minősítenek egy egész nemzetet. Mindkét oldalon rengetegen szenvednek, és a közös ellenségük a terror. Mindkét oldal gyermekei megérdemlik, hogy egy békés jövőben nőhessenek fel.”

A hibáztatás, a bosszú, és a makacsság csupán még több sötétséget szül, a cél pedig nem az, hogy igazságot tegyünk arabok és zsidók közt, hanem hogy békét teremtsünk, megtanuljunk együtt élni szeretetben.

A cél az, hogy sikerüljön megértetni a világgal: nem az tesz jó,vagy rossz emberré valakit, hogy muzulmán, zsidó, keresztény, vagy buddhista, hanem az, hogy hogyan bánik az emberekkel. Hogy elfogadja –e a világ, és a benne élő emberek sokszínűségét. És bár extrémisták és radikálisak mindkét oldalon vannak, ne velük,azonosítsuk az évezredes, szeretetre és igaz értékrendre tanító spirituális ösvényeket.

Ezen a héten Karen Berg, a Kabbala Központ igazgatója a következő üzenetet osztotta meg: „A politikai konfliktusok szinte mindig a vallási különbségeken alapulnak. Mindenki ‘Isten nevében’ cselekszik, pedig ha végig is gondolnánk, mi mindent tettünk már mi emberek Isten nevében, biztosan nem lennénk büszkék magunkra. A kabbalisták azt tanítják, hogy az emberiség egyetlen dolga az, hogy visszatérjünk az egység állapotába, ahonnan az emberiség történelme egykor indult. Nem látjuk, hogy tulajdonképpen saját kezünkkel vágjuk le a saját lábunkat?”