Izraelben egyre több szülő utasítja el a körülmetélést

Vannak szülők, akik azért nem engedik körülmetélni fiúgyermeküket, hogy ne sérüljön a testi épséghez való joga, mások mint vallási parancsot utasítják el. A körülmetélésnek azonban lehetnek egészségügyi előnyei, ugyanakkor kockázatot is jelenthet a beavatkozás nem megfelelő végrehajtása.

A zsidóságban az apa micvája (parancsolata), hogy nyolcnapos korában körülmetélje fiú gyermekét, Isten Ábrahámmal kötött szövetségének emlékére. Ez az egyik azon kevés micvák közül, amelyet még a parancsolatokat egyáltalán nem követő, világi többség is betart. Másfelől viszont az elmúlt tizenöt év folyamán egyre több szülő döntött úgy Izraelben, hogy nem metélteti körbe a fiúkat, igaz, még csak egy kis százalékról van szó egy olyan népesség körében, ahol évente nagyjából 85 ezer körülmetélést végeznek.

Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy a körülmetélés egy olyan parancsolat-e, amelyet mindenképpen érdemes betartani, vagy egy teljesen fölösleges pogány szertartás, nézzük meg magát a sebészeti eljárást. Fertőtlenítés után az előbőrt elválasztják a makktól, majd pedig levágják, miközben ügyelnek a vérzés elállítására. Saul Dolberg professzor, a tel-avivi Ichilov Kórház csecsemő osztályának igazgatója, aki maga is rendszeresen végez körülmetéléseket, arra emlékeztet, hogy Izraelben ez az egyik leggyakoribb sebészeti beavatkozás. „Az évi 85 ezer körülmetélésből nagyon alacsony a komplikációk aránya, körülbelül egytized százalékról beszélünk, és azok is könnyen megoldhatók.” Dolberg szerint a körülmetélés számos egészségügyi előnnyel jár, többek között ritkább a húgyvezeték elfertőződése az első évben, és kisebb annak az esélye, hogy valaki nemi betegségeket kapjon el. „Valószínűleg ez azzal magyarázható, hogy a fityma nélkül könnyebb betartani a higiéniai szabályokat” – magyarázza Dolberg.

További előny, hogy alacsonyabb a száma a férfi nemi szerv rákos megbetegedésének, és ritkábban fordul elő a körülmetéltek párjánál a méhnyakrák. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy kevesebb fertőzést kapnak el ezek a férfiak, mint az előbőrrel rendelkezők. Mindemellett megjegyzendő, hogy vannak olyan kutatási eredmények is, amelyek szerint a körülmetélés egészségügyi szempontból nem indokolt. Dolberg professzor három létező kockázatra hívja fel a figyelmet: az első és legjelentősebb a vérzés, amely a mohel (a körülmetélést végző személy) technikájából adódik, a második a húgycső elfertőződése a körülmetélést követő egy hétben, a harmadik pedig a seb gyógyulása és a pénisz formája miatt kialakuló esztétikai problémák. További kockázat lehet a herpesszel történő megfertőződés, abban az esetben, ha a mohel egyenesen a szájával szívja ki a vért.

Amikor fiú születik a többség automatikusan elkezd mohelt keresni, mivel nem akar kilógni a sorból. Pont így tett Eran Szade is, miután a kisfia megszületett. Miközben mohel után kutatott az interneten, több, a körülmetélést ellenző oldalba ütközött, és nehezen dolgozta fel az ott látottakat. „Az első dolog, ami szembeötlő volt, egy idézet Maimonidestől, miszerint a körülmetélés a férfiak nemi élvezetének csökkentését szolgálja” – meséli Szade, aki párjával egyetértésben úgy döntött, hogy a kisfia nem lesz körülmetélve. Szade ezután kampányba kezdett, hogy felhívja az izraeliek figyelmét a teljes nemi szerv előnyeire. Szerinte ugyanis a szülők rögtön elbizonytalanodnak a körülmetélést illetően, amikor többet tudnak a fityma anatómiáról és szexben betöltött szerepéről.  Amikor pedig megértik, hogy milyen károkat okoz az előbőr levágása, azon a véleményen lesznek, hogy egy egészséges szövet eltávolítása a fiúk testéről nem egyezik az ember ép testhez való alapjogával.

Az elmúlt néhány évben egyre több szülő hozott hasonló döntést. Ennek az oka, hogy a mai szülők sokkal kritikusabbak, tudatosabbak, kevésbé veszik át automatikusan a hagyományokat, mint régen. És természetesen az internet egyre nagyobb térhódítása is közrejátszik. Ronit Tamir egy körülmetélés-ellenes csoport alapítója viszont arra mutat rá, hogy egyre többször felmerülnek olyan kérdések is a körülmetélés elhagyásával kapcsolatban, hogy a szülők félnek, kinevetik-e majd az iskolában a gyerekeiket, ha nem lesznek körülmetélve, mit szólnak majd ehhez a hadseregben vagy nem lesz-e a gyerek egész életében emiatt megbélyegezve. Tamir ugyan nem ismer olyan esetet, hogy egy körülmetéletlen gyereket ért volna emiatt atrocitás, de megjegyzi, hogy a tágabb család részéről gyakran nehezedik nyomás a szülőkre, néha akár erőszakos formában is.

Maga a szertartás nagy változásokon ment keresztül a zsidóság története során, ez abból adódik, hogy nincs pontos leírása annak, hogyan is kell a micvát pontosan végrehajtani. Dr. Avsalom Zuszman-Diszkin genetikus, aki egy körülmetélést ellenző egyesület elnöke, kutatásai során három lényeges változást fedezett fel. Az eredeti körülmetélés a bibliai történetben még úgy zajlott, hogy a makkon túlhúzták az előbőrt és levágták a túlnyúló részt. A rabbik később úgy határoztak, hogy az egészet le kell vágni, mivel az eredeti verzióban még el lehetett takarni a makkot a maradék fitymával. A második változtatás a 6. században következett, amikor bevezették a vér szájjal történő kiszívását, hogy ezzel előzzék meg a fertőzéseket. A harmadik pedig a 20. században született, mivel több gyerek halt meg a vér kiszívása miatt TBC-ben és szifiliszben, ezért a szájjal szívást egy vékony üvegcsővel helyettesítették. A legutóbbi változtatás ellenére sok ultraortodox mohel ragaszkodik ahhoz, hogy a szájával szívja ki a vért.

Zuszman-Diszkin szerint a zsidóság és a körülmetélés kapcsolata amúgy is eléggé összetett, a zsidó vallási törvények alapján nem az határozza meg valaki zsidóságát, hogy körül van-e metélve. Mivel a muszlimok és a keresztények között is vannak körülmetéltek, ezért nem ez választja el a zsidókat a többi néptől. Mindezek ellenére a körülmetélés a zsidó identitás egyik jelképének számít, megtagadását pedig egyfajta kulturális és társadalmi ellenállásnak, elhatárolódásnak tekintik.

Forrás: walla.co.il