Múltbéli traumáink – mikor dolgozzuk fel végre?

Trianon és Holokauszt. Vajon a 20. század e két tragikus eseménye összefüggésben volt-e egymással, illetve a Tanácsköztársaság erősítette-e az antiszemitizmust. A feldolgozás folyamatban című vitába hajló beszélgetésen négy ismert történész kereste a választ többek között ezekre a kérdésekre.

A Holokauszt Emlékév kapcsán sokan, sokféleképpen igyekeznek megemlékezni a hetven évvel ezelőtti eseményekről. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (Iksz) kezdeményezése ezektől némileg eltér: egy olyan sorozatot indítottak útjára, melynek célja nem csupán az emlékezés, hanem az, hogy elősegítsék a párbeszéd kialakulását zsidóság és kereszténység között. A Józsefvárosi Galériában szervezett júniusi beszélgetésen Trianon és a Holokauszt áll a középpontban, a meghívott történészek többek között arra keresték a választ, hogy a 20. század e két máig feldolgozatlan tragédiája milyen kapcsolatban állt egymással, s vajon a Tanácsköztársaság mennyiben változtatta meg a magyar-zsidó együttélést, s erősítette meg az antiszemitizmust.

A meghívott kutatók – Romsics Ignác, az MTA doktora, az Esterházy Károly Főiskola tanszékvezetője, Ungváry Krisztián, az 1956-os Intézet tudományos munkatársa, Haraszti György, az MTA doktora, a HDKE Kuratóriumának vezetője, illetve Zeidler Miklós, az ELTE-BTK egyetemi adjunktusa – egyetértettek abban, hogy már az 1948/49-es forradalom és szabadságharc idején érezhető volt: a történelmi Magyarország, mint olyan, nem tartható fenn sokáig. Azt azonban, hogy mindez majd milyen körülmények között, s főként a magyarok számára milyen eredménnyel zárul, nem lehetett előre kiszámítani. Ráadásul – vélte Ungváry, nem könnyű átértékelni az akkori alternatívákat. Az uralkodó elit felelőssége akkor is, később is jelentős volt, ám szerinte az egyik fő probléma, hogy a közéletből hiányzott az a nagy formátumú politikus, akire az országnak igazán szüksége lett volna. Romsics, a zsidóság dualizmus kori szerepével kapcsolatban kiemelte: nem csupán egyetértettek a szabadságharccal, hanem tulajdonképpen ők voltak a modernizáció és a korabeli nacionalizmus zászlóvivői.

A résztvevők többnyire cáfolták Haraszti azon kijelentését, miszerint a vészkorszakot megelőző magyar-zsidó együttélést minden esetben pozitívként lehetne értékelnünk. Ungváry a harmincas évek zsidók elleni atrocitásait hozta fel ellenpontként, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalom nem zsidó része azért lett antiszemita, mert nehezményezte a zsidók erős jelenlétét a kereskedelemben és az iparban. Romsics Ungváry véleményéhez kapcsolódóan megjegyezte, az ún. „harmonikus együttélés” relatív dolog: általánosságban véve addig a pillanatig nem beszélhetünk valódi integrációról, ameddig bármely társadalmi csoport kiszorítva érzi magát, és ez egyfajta veszteségérzettel párosul. Ez a Trianont megelőző időszakra különösen jellemző volt. Zeidler Miklós hozzátette: a tizenkilencedik század végén az együttélés jogi kereteit erősen szabályozták, ennek megfelelően a zsidók kizárólag a kereskedelem, az ipar és a pénzügy területére léphettek be akadálytalanul. Ám emellett részt vehettek az egyetemi oktatásban, illetve a zsidó felekezet az elismert vallások közé került. Ez az általánosnak vehető jogi és vallási egyenlőség fejlődött vissza aztán számottevően a két világháború közötti időszakban.

A továbbiakban a két fő trauma kapcsolódási pontjairól esett szó, elsősorban arról, vajon mennyiben tekinthető Trianon a Holokauszt előzményének. 1917-ben már voltak olyan hangok – magyarázta Ungváry Krisztián, amelyek a Parlamentben elkezdték követelni a később numerus clausus néven elhíresült, s egyébként kifejezetten magyar specifikumú törvényi szabályozást, ám tény, s ezt később Zeidler Miklós is megerősítette, hogy az antiszemitizmus egyértelműen a Tanácsköztársaság, majd Trianon után, az azzal kapcsolatos események összefüggésében erősödött fel. Az ún. „hagyományos” antiszemitizmus, mely korábban elsősorban politikai-gazdasági alapokon, illetve az ezzel kapcsolatos rivalizáción nyugodott, most összekapcsolódott az országvesztés traumájával, s az akkori közgondolkodók a felelősöket a Tanácsköztársaság jelentős zsidó háttérrel rendelkező vezetőségében vélték felfedezni. Ungváry Krisztián ennek ellenére mégis úgy vélte, a Tanácsköztársaság nélkül is számottevővé vált volna a magyarországi antiszemitizmus, bár tény, hogy a „zsidó bolsevizmus” toposza – amely nem mellesleg még ma is él a fejekben – tagadhatatlanul meghatározta az akkori közhangulatot.

Romsics a történelmi összefüggések tekintetében szkeptikusabb: szerinte kérdés, hogy Trianon mennyiben járult hozzá a Holokauszthoz, bár azt elismerte, hogy nem javított a magyar-zsidó együttélés minőségén. Zeidler Miklós szerint ezzel kapcsolatban a legfontosabb problematika az, hogy egy ország kormányzása milyen mértékben enged, illetve enged-e egyáltalán az antiszemita közhangulatnak. 1944-ig bezárólag különböző időszakok váltották egymást, Bethlen István pl. igyekezett visszaszorítani. A válság hatására ismét megerősödött, majd 1938-ban betetőződött, ami végül odáig vezetett, hogy a kormány teljességgel magáévá tette az ún. német mintát. Ungváry fontosnak tartotta kiemelni, hogy az 1944-es zsidóellenes törvények már nem német mintát követtek, s hogy a Holokauszt első ismert „állomása” Kamenyec-Podolszkij volt 1941-ben, amely az előbb említett törvényeket lényegesen megelőzte időben.

A történészek felelősségéről is folytattak eszmecserét a résztvevők. Romsics szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a történészeknek nemigen van lehetőségük arra, hogy formálják a közvéleményt. Zeidler Miklós szerint kevés a hivatásos, s ezen belül is a szakmailag elismert történész, éppen ezért nagyobb felelősség hárul a közoktatásra, a történelemtanárokra. Ungváry Krisztián ezzel szemben a történész aktív közéleti tevékenységében hisz, pláne abban az esetben, ha annak szakterülete éppenséggel egybevág a jelenlegi emlékezetpolitikával.

http://helyzet.tv/index.php?mod=channel&id=19

Még több Kibic

Országszerte emlékeztek a botlatóköveknél a holokauszt áldozataira

2025.02.04.5 nap ago
A Mazsike felhívására diákok és politikusok részvételével tartottak megemlékezéseket.

Kevesen voltak, akik Auschwitzban megélték a szabadulást

2025.01.27.2 hét ago
Az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadításának 80. évfordulójára emlékeztek.

Botlatókővel emlékeznek az Auschwitzban meggyilkolt magyar zsidó fociedzőre Bolognában

2025.01.27.2 hét ago
Weisz Árpád az utolsókig azt hitte, hogy munkája, sikerei, az általa edzett csapatok, a játékosok és a szurkolók is védelmet nyújthatnak neki és családjának, de nem így történt. Ma van a holokauszt nemzetközi emléknapja.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »